Londoni egyveleg – 1 napos belvárosi útiterv és tapasztalatok


Utazás / vasárnap, január 26th, 2020

Első napunk az angol fővárosban: reggeli repülőjárat Budapestről, csomaglerakási tippek, idézetek, látnivalók és benyomások, végül pedig az airbnb elfoglalásának kalandos története.

„London to most of us never becomes real at all; it is merely a dream, a phantasmagoria, a changing pattern of sight and sound with little bits of reality here and there, like currants in a vague and enormous pudding.”
/J. B. Priestley/

Rögtön az első Londonban töltött napunk elég fullosra sikerült. Lejártuk a lábunkat, de sikerült bejárni a belváros egy jó részét, este pedig elfoglaltuk a szállást, aminél szerencsére nem volt időhöz kötve a becsekkolás. Az airbnb-nkbe lockbox segítségével jutottunk be: egy kóddal nyitható kis dobozban volt hozzá a kulcs, így meg tudtuk oldani, hogy csak este értünk haza, és még emberi kontakt sem volt. Ilyen a kedvünkre való utazás. 😀

London felülről

LOGISZTIKA

„Travel makes one modest.
You see what a tiny place you occupy in the world.”
/Gustave Flaubert/

Szombat reggel 7:15-kor indultunk Budapestről a LOT légitársaság járatával, helyi idő szerint 9 órakor pedig meg is érkeztünk a London City Airportra, ami a városközponthoz legközelebbi reptér. A 9 milliós Londont 5 repülőtér szolgálja ki: Heathrow, Luton, Gatwick, Stansted és a London City Airport. Utóbbi a legkisebb, mindössze egy kifutóval rendelkezik – amint legördült a pályáról a gépünk, már szállt is le a következő. Azért is választottuk ezt, mert talán ezzel a leggyorsabb a belváros megközelítése.

A DLR metróvonalon könnyedén eljuthattunk volna a városközpontba, de nagy csomagokkal nem akartunk bajlódni – a visszafelé úton viszont kipróbáltuk ezt a módszert, és egyáltalán nem volt vészes. Elsőre viszont inkább az Ubert választottuk. Érkezés után feltelepítettük az appot, és kértünk egy fuvart. A taxik és uberek egy kicsit kintebb állnak meg, nem rögtön a kijáratnál, de ki van táblázva, hogy merre kell menni, szerencsére nem kellett túl sokat sétálni.

Többször tapasztaltuk Londonban, hogy hibridekkel és elektromos autókkal jöttek, a sofőröknek egy tök jó kereseti forrás az uberezés, az utasoknak pedig teljesen bevett szokás. Taxikkal szemben az az előnye, hogy itt előre tudod, mennyibe fog kerülni, nincs körbeautóztatás a városon, mert a legrövidebb útvonalon kell vinniük, és az app automatikusan lehúzza a kártyádról a pénzt. Sima ubert kértünk, de este kicsit reklamált a második sofőr, hogy miért nem UberXL-t hívtunk, hisz bőröndökkel jöttünk. Ezt érdemes észben tartani – bár az első sofőrünk egyáltalán nem panaszkodott, és mindkét kocsiba simán befértünk csomagostul, így lehet csak az utóbbi volt problémázós.

A Leicester Square felé vettük az irányt, mert előre kinéztük, hogy ott van csomaglerakóhely – szükségünk volt rá, hisz közepesen nagy feladós bőröndökkel érkeztünk. Az autóból kiszállva kicsit csalódnunk kellett, mert zárva volt a csomagmegőrző üzlet, így keresnünk kellett egy másikat a neten. Egy közeli szuvenírboltot találtunk a Stasher hálózatának részeként. Az eladók nem nagyon tudtak angolul, de raktak egy-egy cetlit a csomagokra, mi pedig kaptunk egy hivatalosnak tűnő cédulát cserébe, így bár nem teljesen könnyű szívvel, de ott mertük hagyni a csomagjainkat 6 font/fő áron kb. 8 óra hosszára (este 6-ig).

Tömeg Londonban

ÚTITERV

When exploring London, you will come across lots of excitement by chance, so try to take everything in rather than just rushing around to all of the major tourist haunts.
/Richard Branson/

Terhünktől megkönnyebbülve ráeszméltünk, mennyire farkaséhesek vagyunk, úgyhogy gyorsan megreggeliztünk, majd megkezdtük a napi programunkat:

Leicester Square
Metrózás
Natural History Museum
Harrods
Hyde Park
Oxford Street
Liberty
Piccadilly Circus
China Town
Leicester Square újra

LEICESTER SQUARE

„It is a hopeless endeavour to attract people to a theatre unless they can be first brought to believe that they will never get in.
/Charles Dickens/

A Leicester Square-en található az Odeon-színház, ahol a vörös szőnyeges premiereket tartják. Most se sztárok, se szőnyeg nem volt, viszont megnézhettük a frissen kijött Downton Abbey film plakátját, aminek a premierjét öt nappal azelőtt tartották a helyszínen. A tér közepén Shakespeare-szobor áll, és a körülötte lévő füves rész teli van jó időben – így azon a különösen verőfényes és meleg szeptemberi napon is – napozóágyakkal, hisz mint tudjuk, a borongós angol időjárás mellett minden perc napsütést ki kell használni. 🙂 A környéken egyébként több híres mozi (Empire), színház és kaszinó is van. Utóbbira jó példa a sarkon lévő impozáns Hippodrome, ahol nem csak a szerencsejátékok megszállottjai szórakozhatnak, hanem élő showkat is tartanak: ősszel épp a Magic Mike ment.

Hippodrome    Odeon színház Downton Abbey plakáttal

METRÓZÁS ÉS FIZETÉS

„I stand for a moment under the pavement in the heart of London. Innumerable wheels rush and feet press just over my head. The great avenues of civilisation meet here and strike this way and that. I am in the heart of life…Millions descend those stairs in a terrible descent. Great wheels churn inexorably urging them downwards…”
/Virginia Woolf/

A 14 különböző metróvonal, amit itt Undergroundnak vagy egyszerűen csak a Tube-nak hívnak, az egész várost keresztülszeli. Néhány metrómegálló szinte labirintusszerű, és nagyon meleg van odalenn, amihez hozzájárul az is, hogy a metrókocsik alacsonyak és minden tekintetben kisebbek, mint nálunk. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy ez a világ első metróvonala: először csak földalatti vasútként működött, majd 1890-től kezdve elektromos mozdony húzta tömegközlekedési eszközként funkcionál.

Imádtuk, hogy mennyire más hangsúllyal mondták be az ikonikus felszólítást az egyes megállókban – hol udvariasan, hol szájbarágósan, hol szinte már agresszívan –, hogy figyeljünk a szintkülönbségre:

„MIND THE GAP!”

A Leicester Square Stationből a Piccadilly vonalán metróztunk South Kensington megállóig. Fizetéshez paypasst használtunk: be- és kimenetkor a kapuknál oda kell érinteni a kártyát, csak így érvényes a jegy. Mind a négyünknek volt Revolut-kártyája, azzal oldottuk meg a fizetéseket, hiszen ott könnyedén válthattunk pénzt az appon keresztül a GBP-s számlánkra, és követhettük az egyenlegünket, sőt még egy mozdulattal négy felé is tudtuk osztani az összegeket (pl. a csomagmegőrzőst, ahol csak az egyikünk fizetett). Bár a levonások csak később jelentek meg, így is effektívnek találtuk ezt a megoldást. Az egyhetes utunkra készpénzt nem is váltottunk, csak a korábbi angliai útból megmaradt aprót használtuk fel apróságokra és a mosdókban, ahol nem lehetett kártyázni.

London Underground

NATURAL HISTORY MUSEUM

„It is not the strongest of the species that survives, not the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.
/Charles Darwin/

A Természettudományi Múzeum volt a nap egyik fénypontja mindannyiunk számára. Külön cikket szenteltem neki, mert még a mostaninál is terjengősebb cikk lett volna ebből… 🙂 Alább az ott készült felvételeinkből összevágott videó, a teljes cikket pedig a lenti linken olvashatjátok el.

>> LONDONI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM <<

Itt South Kensingtonban van a Victoria & Albert és a Science Museum is. A múzeumnegyedből gyalogosan sétáltunk tovább, és a Google Térkép most a megszokottól (értsd a gázos környékektől) eltérően a posh negyeden vezetett keresztül minket. Rendezett utcák, pasztellszínű és hófehér házak sokmilliós luxusautókkal. Burzsuj kertvárosérzet a város szívében, ahol érdekes mód semmit nem hallasz a metropolisz zajából, csend honol. Találtunk itt egy második világháborúban lebombázott falrészt is, amelynek egy részét a helyiek kérésére direkt nem építették újjá, és most átjáróként funkcionál egyik utcáról a másikra. A „Hole in the Wall” nem nagy látványosság ugyan, de érdekes volt ilyenbe botlani.

Pasztell házak South Kensingtonban    Hole in the wall, London

HARRODS

„Nothing is certain in London but expense.
/William Shenstone/

Egy jó kis kávézás után a következő megállónk a Harrods volt, egy ötszintes luxuspláza, ahol simán el lehet tévedni. De mintha ez is lenne a céljuk vele, tök eldugott helyen van a lift és a mozgólépcső, csak nézelődj minél tovább. Gondolkodtunk, hogy bemenjünk-e, vagy már az ajtóban megtagadják a belépést a ruháinkra nézve, de azért ennyire nem exkluzív a hely, nem áll kint senki méregetve. 😀

Átsétáltunk pár Dolce & Gabbana, Chanel és más high fashion cikkeket árusító termen, illetve elhaladtunk parfümériák és puccos éttermek mellett is. A high fashion ködös magasságait most sem sikerült megértenem: árak nem voltak kinn, mert ezekben a körökben az már nem számít. Ez még hagyján, de a darabok sem voltak esztétikusak. Egyensémára készült, semmilyen vagy csicsás táskák. Csak a márkát megfizetni, aranyáron ráadásul, sosem láttam értelmét.

Az ötödik emeleten lévő techrészleget még megnéztük, mert kíváncsiak voltunk. Volt itt minden, gamergép három monitorral, csudaszékkel 30 000 fontért, és minden egyéb mi szem-szájnak ingere. Megnyomkodtunk ezt-azt, és nézelődtünk, mert voltak érdekességek, aztán elindultunk kifelé a labirintusból.

High fashion a Harrodsban    Gamer gép a Harrodsban

HYDE PARK

„Nothing is more imposing than the exuberant beauty of the parks. Take a walk across them in the morning when there is no one stirring, and the nightingale is singing high up in some gigantic tree; it is one of the rare pleasures that you will find within your reach in London.”
/Max O’Rell/

London rengeteg parkjának mindegyike teli van állatokkal. Meglepően sok a mókus, és eléggé barátkozósak is: megszokták, hogy etetik őket, ezért nagyon közel merészkednek. Hattyúkból, kacsákból és egyéb vízi- és énekesmadarakból is akad bőven.

Az egyik legnevezetesebb park Londonban a Hyde Park, ami 140 hektárjával csak a 4. a királyi parkok közt: a legnagyobb területű a jelentős őzállománnyal rendelkező Richmond Park, utána jön a Bushy majd a Regent’s Park, ami a londoni állatkertnek ad helyet. 8 olyan park van egyébként, amely a korona tulajdonában áll, és eredetileg mind a királyi család szabadidős tevékenységeinek adott helyet, főként a vadászatnak. Ma már nyilvános parkként működnek, és mintegy 2000 hektárt foglalnak el.

A Hyde Park már a 19. század óta arról híres, hogy beszédeket és felvonulásokat tartanak itt. A park északkeleti sarkában van a Speaker’s Corner, ahol a nyilvános szónokok tartották a beszédeiket, de annó a szüfrazsettek és a háborúellenes tüntetők is a parkban vonultak fel. 2019 őszén sem hazudtolta meg magát a hely, most is a szólásszabadság színtere volt: a park mellett ezúttal EU-párti és Brexit-párti felvonulókkal találkoztunk, akik hol EU-s, hol brit zászlót nyomtak a kezünkbe. Magának a parknak jó része le volt kerítve a BBC Proms in the Park rendezvénynek hála, és a bejáratnál hatalmas sorok alakultak ki a nagyszabású koncertsorozat miatt.

Hyde Park

OXFORD STREET

„The mind becomes a glutinous slab that takes impressions and Oxford Street rolls off upon it a perpetual ribbon of changing sights, sounds and movement. Parcels slap and hit; motor omnibuses graze the kerb; the blare of a whole brass band in full tongue dwindles to a thin reed of sound. Buses, vans, cars, barrows stream past like the fragments of a picture puzzle; a white arm rises; the puzzle runs thick, coagulates, stops; the white arm sinks, and away it streams again, streaked, twisted, higgledy-piggledy, in perpetual race and disorder. The puzzle never fits itself together, however long we look.”
/Virginia Woolf: Oxford Street Tide/

Az Oxford Street a 19. század óta London leghíresebb bevásárlóutcája, ahol a legnagyobb márkák boltjaival találkozhat az ember, többek közt egy háromszintes Lush-sal, illetve a Debenhams, a Selfridges és a Marks & Spencer különálló áruházaival. Az utcán sétálva garantált az egyre növekvő tömeg, amely egészen a Piccadilly Circusig elkísér bennünket.

LIBERTY

„Liberty is the chosen resort of the artistic shopper”
/Oscar Wilde/

Ezt a Tudor stílusú épületet csakis a külseje miatt ejtettük útba, és nem csalódtunk: rendkívül impozáns. Még egy zenélő óra is volt benne, ami pont akkor ütött háromnegyed ötöt. A szép homlokzat egyébként itt is egy hatalmas áruházat takar egészen 1875 óta – nem eredeti Tudor-kori épületről van szó tehát: a fekete-fehér favázas homlokzat az 1920-as években készült. A női, férfi és gyermekdivat, az ékszerek, a lakberendezés és a papír-írószerek iránt érdeklődők mind találhatnak itt valami érdekességet.

Liberty

PICCADILLY CIRCUS

„The most hazardous part of our expedition to Africa was crossing Piccadilly Circus.”
/Joseph Thomas/

A Piccadilly Circus London legikonikusabb kereszteződése és körtere, ami igazi turistalátványosság a hatalmas kijelzőivel és reklámtábláival. Olyan, akár egy kisebb Times Square, nagy a nyüzsgés és hatalmas a tömeg, ami megnehezíti a közlekedést. Amikor mi voltunk, két utcazenészbe is botlottunk: az egyik beatboxolt, a másik átellenben a tér túloldalán pedig gitározott, és mindkettejük köré rengeteg ember gyűlt. Ki tudja, lehet hogy a jövő Ed Sheeranjét hallottuk épp… 😀

Piccadilly Circus

CHINA TOWN

„By seeing London, I have seen as much of life as the world can show.
/Dr Samuel Johnson/

Akárcsak New Yorkban, Londonban is vannak olyan kerületek, ahol nagy számban laktak egykoron etnikumok, így arról nevezték el őket. A kínai negyed egyik felét itt egy hatalmas díszes kapu jelzi, és az egész környék rendkívül izgalmas a kifőzdéivel és bárjaival. Több utcában is piros lampionok varázsolnak igazi keleties hangulatot.

China Town    China Town, London

LEICESTER SQUARE ÚJRA

Megvolt még a csomagunk, és át is vettük sikeresen. Mivel már estefelé araszolt az idő, nem akartunk metrózni, majd ismeretlen környéken nagybőrönddel bóklászni, úgyhogy ismét Ubert hívtunk. (Ekkor kaptuk a háborgós sofőrt.)

LONDONI BENYOMÁSOK

„London is a splendid place to live for those who can get out of it.”
/Lord Arthur Balfour/

Az airbnb-nk a Faraday Park mellett volt Southwarkban. Teljesen kulturált volt az utcánk, a nagyobb út két utcányira viszont már nem volt a legbizalomgerjesztőbb: igénytelen Cash for Phone és egyéb kisboltok, lepukkant utcarészek, és az az érzet, hogy nem sétálnál ott szívesen sötétedés után. De ismerősök elmondása alapján így is egy jó környéket fogtunk ki, vannak kifejezetten veszélyes környékek és gettószerű részek is Londonban.

Az egy hét alatt szerzett benyomások alapján úgy érzem, nem költöznék ebbe a városba. Túl nagy, és nem találnám a helyem. Az emberek többsége megélhetésből van ott, de nem reális életcél letelepedni véglegesen, akik tehetik, kintebb költöznek. Az egy hetünk csodás volt, de ott dolgozni és élni nap mint nap lélekölőnek tűnik, és nem lehet egyszerű. Szinte megfizethetetlen a lakhatás, borsos áron is csak egy lyukat kapsz, de ez azt hiszem, minden nagyvárosban és fővárosban így van, Budapesten is.

Előfordulhat, hogy valakiknek hosszú távon is bejön, hisz kétségkívül izgalmas a folyamatos pörgés, és ki lehet fogni szerencsésen, jó környéken, barátokra lelni. Inkább az a szomorú, hogy itthon kevés ember tud boldogulni olyan szinten, ahogy kint teszi, és ezért mennek ki tömegesen. Vicces, és egyben szomorú, hogy a legnagyobb „magyar” városok közt van London. A kérdés az, hogy pár év kintlét kiből mit vált ki: maradna örökre, vagy hazajönne, mert kívülállónak érzi magát. De ezt a témát még sokáig lehetne boncolgatni. 🙂

Southwark    Southwark, London

AZ AIRBNB ÁRNYOLDALA

„It is difficult to speak adequately or justly of London. It is not a pleasant place; it is not agreeable, or cheerful, or easy, or exempt from reproach. It is only magnificent.”
/Henry James/

A szállásra visszatérve: sikerült bejutnunk a házba a lockboxból kihalászott kulcsunkkal. Az airbnb-nk tradicionális angol sorház volt egyébként, amelyhez egy pici hátsó kert is tartozott, direkt ilyet akartunk kivenni. Miénk volt a teljes ház az egész hétre. A konyha szuper volt, elfogadnánk ilyet, a szobák is takarosak. Extraként még lépcső alatti gardróbot is kaptunk, Harry nélkül. 🙂 Gyorsan elugrottunk az 5 percre lévő Morrisonsba bevásárolni, és vettünk egy-egy gyrost vacsira a Best kebab-osnál (ez volt a vendéglátóhely neve) – amitől az elkövetkező 24 órában mindenkinek háborgott a gyomra, annak rendje és módja szerint. 😀

Majd kiültünk a kerti székekre beszélgetni. Percenként húztak el felettünk a repülők, valószínűleg a City Airportra, ami innen relatíve közel volt. Úgy látszik, ilyenkor sem áll le az élet. Hatalmas volt a fényszennyezés, szinte világos volt éjjel. Mellettünk panelhez hasonló emeletesházak voltak és ment a dizsi, üvöltöztek a gyerekek. Hát persze – jöttünk rá – szombat este volt. Hullafáradtan, egy hosszú nap végén (hajnalban keltünk és egyikünk még fel is vezetett Pestre – köszi, Dávid!:), plusz az egész napos mászkálás végén csak le akartunk tusolni és bedőlni az ágyba végre.

Egy probléma volt csak: kádban lehetett csak fürödni, bár ezt előre tudtuk, hisz láttuk az értékelések közt, hogy már két éve elromlott a tusoló, és azóta se javították meg. Arra kevésbé számítottunk, hogy a kád csapjának eresztékéből is folyik a víz, és elárasztja a fürdőszobát, illetve hogy a bojler sem működik, és kénytelenek leszünk beérni 2 centi melegvízzel négyünkre.

Londoni szállásunk konyhája    Londoni szállásunk

Kalandos estének néztünk hát elébe: elhárítottuk az áradást törölközőkkel, majd míg a fiúk nekiláttak megfejteni a volt-nincs melegvíz titkát, én addig kipakoltam. Észrevettem, hogy az újonnan vett csizmám orra elég rendesen megkarcolódott a bőröndön belül, valahogy úgy dobálták a reptéren, hogy nekicsapódott belülről az oldalának. Megpróbáltam eltüntetni a szépséghibát, de egyre rosszabb lett, és a végén már egy nagy fekete folt éktelenkedett rajta. 😀 Mondanom sem kell, hogy mindannyian idegállapotba kerültünk, én konkrétan egy Mr. Bean-jelenetben éreztem magam.

Mivel sehogy se sikerült megoldani a víz rejtélyét, egyelőre feladtuk, és mindenki megoldotta 1 centi vízben a fürdést. Az elkövetkező napokban is befigyelt pár cicamosdás a kád aljába hajolva, de nem olyan fából faragtak minket, hogy ez eltántorítson. 🙂 Még a bojlert is megpróbáltuk megszerelni hibakódok alapján bújva a manualt, aztán pár nap után fény derült a nyitjára: túl kicsi volt a nyomás a rendszerben, ezért mondta fel olyan gyorsan a szolgálatot, és ezért nem volt fűtés se (ezt nem is említettem). Nem szabadott őket egyszerre bekapcsolni, de önmagában se bírta sokáig.

Első este amúgy írtunk egy kulturáltat (tényleg!:)) a tulajnak, aki csak másfél nap múlva válaszolt, bocsánatot is kért érte, és izzította egy kollégáját, hogy nézzen rá, aki harmadnapra ki is jött. Fiatal srác volt öltönyben, így eltért a várakozásunktól (középkorú, sörhasú munkásember), de ő már csak azt tudta megerősíteni, amit addigra mi is megfejtettünk, hogy kicsi a nyomás.

Ezeket a kellemetlenségeket leszámítva (amik akkor fáradtan eléggé fájtak) nem maradt bennünk rossz élmény. Még így is úgy gondolom, hogy jobban megérte egész házat kivenni konyhával és privát szobákkal, mintha egy hotelbe mentünk volna, hisz így főzni is tudtunk (csakis bolognait!), és magunk voltunk. Ki-ki eldönti magának, hogy megéri-e a pénzt és a fáradságot. Nekünk ez is élmény volt, rossz vizesblokkal, vagy anélkül. Így legalább kicsit jobban átéltük, hogy milyen lehet Londonban élni.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a félig személyes hangvételű cikket, és remélem, találtál benne kedvedre valót! 🙂

TOVÁBBI PROGRAMJAINK LONDONBAN ÉS KÖRNYÉKÉN:

  • RAF Museum, a Brit Királyi Légierő múzeuma Londonban
  • Minden ami Oxford egy napba sűrítve
  • A British Museum összeharácsolt kincsei
  • Egy délután Londonban: Trafalgar tér, Whitehall, Buckingham Palota és társai
  • A Harry Potter-filmek varázslatos világa – Warner Bros Studio
  • Hampton Court Palace, VIII. Henrik Tudor-kori palotája
  • Még egy nap London: Sky Garden, Monument, Tower Bridge és a Globe

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük