A fejedet meg állítsd be


Vélemény / csütörtök, augusztus 25th, 2022
Ezekkel a szavakkal búcsúzott a 78 éves útitársnőm a buszon hazafelé Bécsből, aki soha nem volt beteg. Direkt nem nénit írtam, nem tűnt annak. Fiatal lélek volt. Láttam a szemében. Egyszer még hátha találkozunk, mondta. De nem kérdeztük egymás nevét. Sarkon fordult, és ment. Mint egy mesében. Elmondtuk egymásnak, amit kellett.
 
Mozgalmas és sorscsapásokkal teli élete volt, de nem sajnáltatta magát. Csak mesélt, én pedig lenyűgözve hallgattam. Elégedett. Világéletében keményen dolgozott, és még 2 évig szeretne. Két gyermekét is eltemette, de vannak unokái, dédunokái. Nem fél a haláltól, azt mondta. Ha jönnie kell, jön.
 
Ha elveszít egy tárgyat, az nem akart az övé lenni. Mindenhez így áll. Elengedi. Enni is úgy eszik, hogy amit megkíván. Intuitívan. A saját súlyában volt, ami esetében a soványat, csontost jelentette. Így húzott le betegség nélkül egy emberöltőnyi életet.
 
Nem vagyok okos, mondta, csak sokat láttam, tapasztaltam. Talpraesett nő volt, aki jól osztja be az idejét. Tudtam, sokat tanulhatnék tőle, ez a pillanat most értem van. Ez a találkozás is tanít majd. Ő amolyan bölcs volt, elképesztő igazságok tudója, melyek csak úgy záporoztak a szájából.
 
Beszélt deja vu-ről, hogy egyszer ismeretlen országban és helyen járt, de beütött ez a zsigeri érzés, hogy ő már járt ott. Tudta a járást, hogy pontosan mi van a következő kanyar mögött. Ez már egyszer megtörtént volna?
 
Vagy előző életében ott élt. Sokan megjegyezték neki, hogy olyan etruszk feje van, és rendre azt hiszik az olaszok is, hogy olasz. Pedig kék szemű, egyáltalán nem latinos kinézetű. Mintha az emberek néha túllátnának azon, ami látható.
 
Azt is mondta, az elhunyt fia világéletében félt a tűztől. Az urnája közelében lévő gyertyák pedig folyton kialudtak. És ezt nem csak ő képzelegte, rengetegen szemtanúi voltak. Megértették, hogy nem akarja, tűz legyen körülötte még most sem.
Így hát tiszteletben tartották. Mást nem kommunikált velük, de ezt még jelezte.
 
Ezt vehetném egy idős nő félig ködös gondolatainak. De tudtam, nem hazudik.
Létezne lélekvándorlás, természetfeletti?
Magasztos pillanat volt, mintha a világ titkaiba avatna be épp. Felsőbb tanítás.
 
Majd a következő pillanatban mondott valami teljesen köznapit, szinte alantast, hogy mik a sofőr szokásai, vagy mi van a kávéval. Szinte kiábrándultam. Nem ő hát a mindentudó álruhában. Csak megszólalt belőle a Hang. Ereje volt, tudtam, hogy úgy van. Aztán ember lett újra.
 
Egy ideje igyekszem követni ezt a Hangot, a bölcsességét, vagy ki tudja, kiét. De kíváncsian várom, kiben bukkan fel legközelebb.
Mert az igazságé volt az, ehhez kétség sem férhet. Időnként mindenkiből kibuggyan, néha a legváratlanabb pillanatban. Útja pedig a beszélgetés. Ha összerakom a darabjait, talán összeáll egy kép is.
 
Korábban szkeptikus voltam a sorsszerűséggel és spiritualitással kapcsolatban, de egy ideje hiszek energiákban, és meg vagyok győződve róla: életed szereplőivel nem csak úgy találkozol.
Felismered őket.
 
Van ez a gut feeling vagy intuíció, ki minek hívja. De valami van, ami nem az eszünk. Ez talán az útjelzőnk. És aki követni tudja, nem tér le a saját útjáról, azt jutalmazza az élet, azzal jó dolgok történnek?
 
Időnként olyannak hat az élet, mint egy játék. Ha már ki tudjuk szűrni, hogy kik az NPC-k, és kik a karakterek, már csak azt kell tudnunk megítélni, hogy mellékszereplők vagy fők-e, és mennyi idő van szánva nekik, mire fel jöttek? Életreszóló ismeretség lesz, vagy csak egy fejezet, aki által ráébredhetsz valamire, ha fel tudod fejteni a jeleket. Ez mind csak utólag derül ki, és néha nehéz lehet, kínozhat, ha rosszul mérted fel. Ha azt hitted, mást vagy többet szánt nekik az ég. Ha más a fej és más a jelen. De egyértelművé válik és kikristályosodik majd.
 
Minden a helyére kerül.
Hogy ki milyen célból lépett be és távozott. Mi mivel triggerelt és miért. Az események és emberek rámutatnak arra, hol van feldolgoznivalód, hol kell magasabb szintre jutnod. Hol nyíltabban, hol burkoltabban, neked csak figyelned kell. És ha elég érett vagy, rájössz majd, miből mit kellett tanulnod. Megléped a szinteket. Megszűnik az ego, és át fogsz látni a mátrixon.
 
És ennek tudatában rejlik az ősnyugalom.
Mindennek értelme és oka lenne? Ha erre gondolok, végtelen megnyugvás van bennem. Lekerülnek a terhek. Ez talán a hit ereje.
 
De akkor mi van azokkal, akiket csak úgy elüt a busz? A felsőbb valami rájuk unt? Vagy letértek az útról? Vannak szerencsétlenségek és mulasztások. Emberek károsítják egymást, ártatlanok szenvednek és halnak meg. Nem lehetett ez az ok, hogy világra jöttek.
 
Vagy csak próbálunk értelmet erőltetni ebbe az egészbe? Mert nehéz feldolgoznunk, hogy full véletlen jövünk a világra, majd minden a pillanatnyi hangulatunkon és döntéseinken múlik, és egyszer vége lesz, nem volt semmi ezen túlmutató értelme. Csak az örökítés.
 
Szabad az akaratunk, vagy el vagyunk rendeltetve?
Talán mindkettő.
 
Valószínűleg nem véletlen mondta ezt az útitársam mindenféle kontextus nélkül. Átlátott rajtam. Tudta, hogy mindent meg akarok fejteni, a végére akarok járni. Nem tudok a felszínen maradni. Újra és újra lebukok a mélybe, hátha sikerül felhoznom valami kincset. Akkor is, ha híján vagyok a levegőnek.
 
Nem mondta ki, de azt szerette volna, elégedjek meg azzal, hogy kapok levegőt, hogy élek. Ne keressek válaszokat, majd útközben meglelem őket. Vagy nem, de az se zavarjon. Legyek boldog hangya.
 
Kevesebbet törjek, fejtegessek, ne akarjak megoldani mindent, majd maguktól kilökődnek az igazságok, a magvak, ha eljön az idejük. Semmit se siettessek. Nem is lehetséges.
 
Maradjak mindentől mentes, állandó, szemlélő.
Éljem meg többször ezt a csodát, itt, ma.
Vessem meg a lábam ebben a gyönyörű és rémisztő sodrásban, ami az Élet.
Tanulva mindenből, egyre jobbá válva, minél többet adva. Befogadva. Akkor és amikor jön.
 
Áramoljon keresztül rajtam. Ez a helyes út.
 
Megbékélni, és szeretni-szeretni, amíg csak lehet. Aztán egyszer vége lesz. Vagy holnap vagy 50 év múlva. De ki kell békülnöm a tudattal. És addig kell kezdenem a léttel valamit, amíg van.
 
Hát, lelkem rajta, azon vagyok, Uram. Hölgyem.
Próbálom megfogadni a tanácsát. 😄