Alvaro Soler a SZIN-en


Esemény / vasárnap, szeptember 1st, 2019

Egy teljesen szubjektív élménybeszámoló a 2019-es nyár egyik utolsó és a Szegedi Ifjúsági Napok egy jól sikerült napjáról.

Elég gáz, de még sosem jártam a SZIN-en, annak ellenére, hogy egyetemista korom óta Szegeden élek. Valahogy mindig kimaradt, legfőképp azért, mert évek óta a magyar alter képviselteti itt magát, és azt nem nagyon szoktam hallgatni, meg nem is vagyok az a nagy fesztiválozós.

Idén viszont Alvaro Solert is meghívták, akiről egy évvel ezelőtt még azt sem tudtam, kicsoda. A Flo Rida-val közös La Cintura-remixet pont akkortájt dobta fel a YouTube, és nagyon fülbemászott, igazi nyári sláger volt.

Majd az automatikus lejátszással mentek tovább a számai, és azt vettem észre, hogy jé, ez is tetszik, és ez is… És bár nem tudok spanyolul, csak egy-két szónak tudom a jelentését, ez nem zavart meg abban, hogy ne hallgassam egyre többet és többet a számait, a dalszövegre tátogva, és erős késztetést érezve, hogy táncra perdüljek. (Éneklést azt nem vállalnám be másokra tekintettel :D)

Egyszóval, miután kiderült, hogy ide látogat, elterveztük barátnőkkel, hogy elmegyünk SZIN-ezni, úgyse volt még egyikünk se. És nagyon pozitív élményekkel távoztunk!

A napijegyet elővételben, SZÉP-kártyára vettem 7990 Ft-ért, ami nagyon korrekt ár egy világsztár fellépőért. Főleg úgy, hogy bónuszképp ebben az árban nem csak Alvaro Soler volt benne, hanem örömmel konstatáltuk, hogy a Honeybeast és Rúzsa Magdi lépnek fel előtte a nagyszínpadon. Tökéletes hármas.

HONEYBEAST

A Honeybeastnek csak a végére értünk oda, de pont azt az egy számukat hagyták ráadásnak, amire szintén ráfüggtem egy időben, A legnagyobb hőst. Zseniális a dalszöveg és a videóklip is, ami nekem A három testvér meséjének grafikáját juttatta eszembe a Harry Potter 7-ből. A dalszöveg meg hát – egy az egyben leírja napjaink kapcsolatainak lefolyását a naív elvárásoktól kezdve a mindennapok valóságáig, és az idealizálástól mentes szerelemig.

És hogy milyen volt a koncert maga? Jó, nagyon is, bár egyetlen szám alapján nem érzem jogosnak a véleményalkotást. Annyi biztos, hogy meggyes cider iszogatása közben kiválóan megalapozta a hangulatot. 😀

Ezután körbejártuk a fesztivál területét, és több ismerőssel is találkoztunk – ennyi előnye máris volt annak, hogy Szegeden volt az esemény. Mert hát milyen más fesztiválon szúrna ki az ember ennyi csoporttársat, kollégát és kollégistát?

RÚZSA MAGDI

Következett Rúzsa Magdi, aki már elkezdte a koncertet, mire visszaértünk. Magdi az, akinek emlékszem, nagyon szurkoltam a Megasztárban (de rég is volt!), és őt tartom az egyik legjobb hangú énekesnőnek a világon. Egyike azoknak az igazi őstehetségeknek, akiknél tényleg volt értelme a tehetségkutatásnak, és aki nem szállt el magától, ugyanaz a belevaló és csupaszív vajdasági lány maradt, aki a válogatókra érkezett. Az újabb számait viszont neki se hallgattam, csak egy-kettőt ismerek belőlük, ki tudja honnan. Tudjátok, vannak azok az igazi slágerek, amiknél nem emlékeztek, hogy bármikor direktben hallgattátok volna, mégis valami csoda folytán kívülről fújjátok a refrénjét. Na én ilyen viszonyban álltam eddig a számaival.

Letaglózott az, hogy mennyire kedves és szép dolgokat mondott a számok között, és mennyire alázatos és hálás még mindig, hogy zenélhet, és azzal foglalkozhat, amit szeret. Gyönyörű és őszinte képet festett szóban a gyermekkori nyarairól és a nyárérzetről, illetve megemlítette, hogy mennyi mindent köszönhet a jóistennek: például azt, hogy örömzenélhet, és ezt mások örömmel hallgatják, és ha már csak egyvalaki elvisz valami többet ebből az élményből magával, nekik már megérte. Megható pillanatok voltak.

Sőt, még az is kifakadt belőle, hogy tényleg mindig délen van a legjobb hangulat. 😎

ALVARO SOLER

Az est fénypontjának szánt Alvaro tisztességgel szállította is, amit kell, és fergeteges bulit csinált. Ő sem volt flegma, ahogy mondjuk egy rockzenekarnál megszokhatta az ember (meg azokhoz illik is), hanem ő is őszintén megköszönte, hogy itt lehet, és elmondta, hogy mindenképp szeretne még Magyarországra jönni koncertezni, ugyanis most volt először, még Pesten se lépett fel.

Látszott is rajta, hogy egyáltalán nem számított arra, hogy ennyien tudják majd a dalszövegeit – szerintem az összes szegedi spanyolos eljött, talán még az ország más tájairól is, és amikor megkérdezte spanyolul, hogy ki tud itt spanyolul, mindenki felkiáltott – persze jó részük azt sem tudta, miről van szó, de vicces volt. Mellettünk is állt egy olyan srác, aki tudta a szövegeket, és közel sem ő volt az egyetlen fiú. Nem csak tinilányok vettek részt, hanem minden nem és korosztály.

Elég sokszor elhangzott Alvaro szájából az incredible szó, és az instáján később a következőket írta:

Persze mindenhol dicsérik a közönséget, de itt tényleg úgy tűnt, hogy pontosan a meglepetésfaktor miatt, mert nem erre számított, nagyon élvezte a koncertet. És legalább vette a fáradságot, hogy megtanulja a Köszönöm és Szeged szavakat szépen kiejteni, amikre a közönség minden alkalommal hangos ovációval válaszolt.

A koncertet tekintve minden benne volt, amit egy koncerttől elvár az ember. Konfettieső, egyéb látványelemek, közönségtáncoltatás, énekeltetés, őszinte kitárulkozások, lassú számok zongorával, illetve az összes bulis, pörgős sláger. Talán ez volt a legjobb koncertélményem valaha. Itt nem nyomorgatott a tömeg, még egy talpalatnyi hely is volt táncolni, mert hát az ember ha latin zenét hall, nem tudja megállni, hogy ne mozogjon rá. 🙂 Bár itt sem segített, hogy alacsony vagyok, a fejek erdejéből mindig találtam egy-egy rést, amin keresztül láttam valamit.

Egyszóval az első SZIN-em tökéletesen sikerült, utána pedig hazasétáltunk, nem kellett utazni semmivel sehová, amit az ember a 30 felé araszolva egyre jobban tud értékelni. 😀

Az ott készült többi felvételt instán raktam ki sztoriban, és a belőlük készült highlightot SZIN néven találjátok a profilomon vagy ezen a linken.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük