Capri, a sziklás citromsziget


Utazás / kedd, július 30th, 2019

Hírességek által látogatott rongyrázós riviéra vagy egy lélegzetelállító panorámás, villák és természeti képződmények alkotta sziget? Capri egy nap alatt.

Utunk első tényleges napján a Nápolyi-öböl déli részén található Caprira látogattunk, amely a római császárok óta kedvelt üdülőhelynek számít. A sziget az egyszeri turista számára komppal közelíthető meg Nápolyból vagy Sorrentóból, és két településre oszlik: Caprira és Anacaprira.

A hajóról leszállva rögtön hajóskapitány ruhába öltözött hotelalkalmazottakba botlunk, akik itt várják az előre bejelentkezett vendégeket, hogy személyesen kísérhessék fel őket a hotelhez. Távolabb a parttól privát yachtjaikon sütkéreznek a tehetősebbek, a város szűk utcáit pedig híres márkák ruha- és ékszerüzletei tarkítják, Salvatore Ferragamótól kezdve a Versacén át a Hermesig. Az éttermek és bárok általánosságban drágábbak, mint Nápolyban, számunkra Capri ezen arca viszont szinte teljesen láthatatlan maradt, aminek voltaképp örültünk is, mert nem ezekért mentünk.

Ékszerbolt Caprin    Salvatore Ferragamo üzlet Caprin

A fejemben elképzelt pálmafás, tengerparti sétányos korzó helyett valami egészen mást kaptam. Egy élettel teli, igazi olasz szigetet, ahol a szűk utcákon hegymenetben sétálva folyton citromfákat, leandereket és más, élénk színben pompázó virágokat pillant meg az ember, melyek mögül fel-felsejlik a szikrázó nap alatt gyöngyöző tenger és a sziklaszirtek.

Citrom- és banánfák Caprin    Út Capri főtere felé

A kikötőtől, a Marina Grandétól a terv szerint siklóval jutottunk volna fel Capri főterére, a Piazzettára, de olyan hosszan kígyózott a sor, hogy inkább a gyaloglás mellett döntöttünk. Így az 5 perces tömegjárat helyett egy körülbelül 30 perces sétával jutottunk fel, és közben betekinthettünk kicsit a helyiek életébe. Minden házon egyéni, kézzel festett kerámia tábla áll a ház nevével, és több udvarban is citrom- és banánfákat láttunk, illetve igen gyakoriak a kis beugrókba helyezett házi oltárok is. Csakúgy mint Nápolyban, itt is nagyon vallásosak az emberek.

Capri ház    Capri oltár

A város főteréről, a Piazzettáról csodás panoráma nyílik az öbölre, itt mindenképp megéri körbenézni, bár nyár közepén nagyon idetűz a nap, és szinte semmi árnyék nincs, úgyhogy mi is csak korlátozott ideig nézelődtünk. Továbbsétálva megálltunk reggelizni egy foccaccia, frittata és fagyi erejéig, hogy utána már a programoknak tudjuk szentelni a napot. Közben figyelni kellett arra, nehogy elcsapjanak a hol bőröndöket, hol gyümölcsöket szállító minifurgonosok, akik úgy száguldoztak a meredek, szűk utcákon, mintha nem lenne holnap. Szerencsére jó előre dudálnak, így mindenki félre tud ugrani időben. 😀

Piazzetta, Capri    Gyümölcsöt szállító minifurgonos Caprin

Ezután következtek a nap első igazi programpontjai, a San Giacomo kolostor és Augustus kertje, ahová az utóbbinál kombinált jegy váltható 3 euróért. Mi ezt nem tudván először a kolostorhoz sétáltunk, de azt írták, hogy felújítás alatt áll a belső udvar, úgyhogy oda végül nem mentünk be.

AUGUSTUS KERTJE

1 euróért léphetünk be ebbe a csodás, teraszos kialakítású kertbe, amely a nevével ellentétben nem Augustus idejéből származik: a 20. század elején hozta létre egy Krupp nevű német iparmágnás, akiről a kert alatti kacskaringós utat is elnevezték.

Augustus Gardens    Faraglioni, Capri

A kert egyik oldaláról a híres Faraglioni sziklákra nyílik pompás kilátás: a három tengeri szirt egyikének közepén át is lehet hajózni, a szigettől legtávolabbi sziklán pedig él egy endemikus, vagyis a világon egyedül itt fellelhető, kék színű gyíkfaj. A panorámateraszon van egy Augustus korabeli „horologium” által ihletett napóra is, amellyel a capriak az imádott Nap előtt tisztelegnek.

A másik oldalon sem kevésbé szép a kilátás, innen a Via Kruppra, egy meredek sziklaszirtre és a hajókkal pöttyözött, azúrszínű tengerre láthatunk rá. A kertben egyébként csodaszép virágok és Capri egész flórája megtalálható, olyan ez, mint egy földi paradicsom. Fix programpontként ajánlanám a Caprira látogatóknak.

Augustus kertje    Via Krupp, Capri

A nap második felében Anacapri felé vettük az irányt, ehhez vissza kellett sétálnunk a Piazzettára, mert onnan pár percnyi sétára indultak a buszok a sziget másik települése felé. Anacaprira 10-15 személyes kisbuszokkal vagy cabriós, yachtformájú taxikkal lehet eljutni. Nekünk megfelelt a tömegközlekedés is, még úgy is, hogy állnunk kellett. Útközben rájöttünk, hogy itt a buszsofőrök sem szívbajosak, és rendkívül dinamikusan vezetnek a kis kőkorláttal határolt meredélyek oldalában. Felfelé menet érdemes a jobb oldalra, míg lefelé a bal oldalra ülni, mert innen végig láthatjuk a tengert.

CASA ROSSA

Anacaprira érkezve tovább kell sétálni egyenesen, és egy rövid idő után jobb kéz felé egy vörös épületet láthatunk, ez a Casa Rossa, vagyis vörös ház. Mi csak belestünk az udvarába, egyébként az itt lévő múzeumban tekinthető meg a Grotta Azzurrából, vagyis a szigeten lévő Kék-barlangból kiemelt három római szobor. Tiberius császár medenceként használta a kéken fluoreszkáló vizű tengeri barlangot, amit Neptun- és Triton-szobrokkal díszíttetett. A barlang egyébként ma is Capri egyik fő turisztikai célpontja, az alábbiakban még írok róla bővebben.

Casa Rossa, Anacapri    Casa Rossa
VILLA SAN MICHELE

Utunk következő állomása a Villa San Michele volt. Anacapri egyik fő látványosságának számít a svéd orvos, Axel Munthe által megálmodott villa és kert, amelyet önmaga is a fő életművének tekintett, és itt élte le élete egy jelentős részét. A villa építéséről a Story of San Michele című, önéletrajzi ihletésű novelláskötetéből tudhatunk meg néhány részletet. Meglepetésemre a könyv sorai közül az építkezésről szóló nosztalgiázás helyett egy, a halál gondolata körül forgó, töredezett emlékfoszlányokból álló 19. század végi, 20. század eleji korrajz bontakozott ki. Történeteiben Munthe rengeteg különböző témát érint az eszkimók mindennapjaitól és a párizsi arisztokrácia műbetegségétől a nápolyi kolerajárvány szörnyűségein, valamint a hipnózis és az álmatlanság hatásain át az állatszeretetig és az 1908-as messinai földrengés okozta embertelen pusztításig, amelyek mellett szinte eltörpülnek a villa építéséről szóló részletek.

San Michele, Anacapri    Villa di San Michele

Egy-két dolgot azonban így is megtudhatunk a kötetből Capriról, például azt, hogy az emberek itt sem hazudtolták meg magukat: Capri és Anacapri lakói gyűlölték egymást, és ott ártottak egymásnak, ahol csak tudtak. Az egyik történet például pont a két pap viszályáról szól, míg egy másik részletben azt írja le, hogyan hordták fel a nők a meredek Föníciai lépcsőn a leveleket és az árut a kikötőből naponta többször is Anacaprira. Megemlíti és ítélkezően szól arról, ahogyan a helyiek akkoriban nagy üzletet csináltak abból, hogy a dél felől vándorló madarakat a kifeszített hálóikkal elfogták, majd nagy tételben eladták a franciáknak mint ínyencséget. És ebben nem is a tény a legszörnyűbb, hanem az, ahogyan tették: tűvel megvakítottak több madarat is, és az az egy-egy példány, ami túlélte, folyton énekelt utána, odacsalogatva így a többieket. Ez egyébként a könyv szerint elterjedt eljárás volt Spanyolország, Görögország és Olaszország több területén is.

A Villa di San Michele udvara    Villa di San Michele belülről

További hasonló történetekért mindenképp érdemes elolvasni a könyvet, amely egy itt-ott kissé önfényező és hihetetlennek tűnő sztorikkal tűzdelt kvázi önéletrajz. Nem egy könnyű olvasmány, engem néhány része, például a messinai földrengés utáni fosztogatásról és anarchiáról szóló fejezet eléggé elborzasztott, és letaglózott az érzés, hogy mennyire ösztönlények voltunk alig több mint 100 éve. És ha tetszik, ha nem, még ma is azok vagyunk, amint megszűnnek az ideális életkörülményeink.

A Villa di San Michele kertje    A San Michele kertje

A Munthe által tervezett kert egyébként elképesztően szép. Római kori szobroktól kezdve rengeteg műtárgyon át egy egyiptomi szfinx is megtalálható itt, amelyről megálmodta, hogy meg fogja találni, és pontosan ott meg is találta, egy barlang mélyén. A vörösgránit szfinx most titokzatosan a partot kémleli, az arca nem is látható.

A villához kapcsolódóan érdemes még tudni, hogy Tiberius császár Caprin élt visszavonult életet, mert paranoiás félelme volt, hogy megöletik, és 12 villát építtetett a szigeten, köztük azt, amelynek a romjaira a Villa San Michele is épült. Rengeteg római kori lelet került elő, Munthe amatőr műgyűjtőként többek között ezekből válogatta össze villája kollekcióját.

Egyiptomi szfinx a San Michele villában    San Michele kilátás
FÖNÍCIAI LÉPCSŐ

A már említett Föníciai lépcső a Villa San Michele mellett/mögött kezdődik, és ezen keresztül lehet a legegyszerűbben visszajutni a kikötőbe. Tanakodtunk rajta, hogy le merjünk-e menni rajta, mennyire meredek vajon, mert képek alapján eléggé annak tűnt, de végül nem bántuk meg, hogy ezt a közlekedési módot választottuk. Kőkorlátos, úgyhogy a tériszonyosoknak sem kell aggódniuk. A lépcsőközök elég magasak néhol, úgyhogy van, hogy egyesével lehet csak szedni a lépcsőket, de ez nem okozott gondot, maximum a térdizületet terhelheti kicsit a 921 lépcső lefelé menetben, de még így is ezt javasolnám a felfelé lépcsőzés helyett, már csak azért is, mert közben folyton rá lehet csodálkozni a kilátásra. Senki se jött szembe, úgyhogy úgy tűnik, ezt az útvonalat a helyiek használják elsősorban.

Kilátás a Föníciai lépcsőről    Föníciai lépcső

A lépcsőket egyébként azért hívják így, mert azt tartották róluk, hogy a föníciaiak építették, de a kutatások kiderítették, hogy igazából a görögök hozták létre őket a Kr. e. 7-6. században. A szekerek és kocsik számára járható utat csak a 19. század végén építették meg Anacaprira, egészen addig a fent összegyűjtött esővíz, illetve a kikötői forrásból a lépcsőkön felhordott víz állt a szigetlakók rendelkezésére édesvíz gyanánt. Talán bele sem gondolnánk, hogy a szigeteken milyen fontos szempont ez.

A lépcsőre visszatérve a hivatalos oldal szerint a jó kondiban lévők 30-40 percen belül leérnek, a kevésbé fittek szánjanak rá pár órát. Körülbelül 2-3 óránk volt még a Nápolyba tartó komp indulásáig, de belevágtunk. Meglepetten vettük észre, hogy 40 perc múlva már a kikötő melletti strandon voltunk, pedig nem nevezném magunkat tipikusan fitt lányoknak. 😀 Leérve van egy szakasz már a házak mellett, ahol tipikus olasz járda van: egy ember se fér el rajta, hacsak nem oldalazva közlekedik. Ha más nem, ez a része volt egy kicsit para, mert pár centire mellettünk suhantak el az autók és a motorosok, de ezt másnapra már egészen megszoktuk.

Járda Caprin    Capri virágai
MARINA GRANDE

Így érkeztünk vissza a Marina Grandéhoz. A partszakasz egyik részén szabadstrand van, a másikról indulnak a hajók. Nagyon kavicsos itt a part, úgyhogy védőcipőt kell húzni, ha be akarunk menni a vízbe. Ha nem is a strandolás miatt érkezünk, akkor is érdemes legalább a lábat megmártóztatni, mert nagyon kellemes a víz.

Marina Grande, Capri    Marina Grande

A part menti bárok mellett elsétálva nem tudtuk megállni, kipróbáltuk az óriáscitromban kapható limoncello, vagyis a híres citromlikőr alkoholmentes alternatíváját. 15 euróért vesztegették darabját, ha elvitelre kértük, egyébként 20 euróba került volna, ha le akarunk ülni. Tudtuk, hogy Olaszországban mindig bele kell kalkulálni a fizetendő összegbe egy „coperto” nevű 4-6 eurós tételt. Ez a helypénz, amit automatikusan felszámolnak, ha beülsz valahová, de azt nem gondoltuk, hogy ezt az italokra is alkalmazzák, és keményen be is tartatják, úgyhogy a parton szürcsöltük el a koktélunkat.

Capri part    Alkoholmentes limoncello
EGYÉB PROGRAMOK CAPRIN

Az előzetes tervünkben a következők szerepeltek még:

San Giacomo kolostor – ha nem lett volna felújítás, megnéztük volna. Adja magát, hogy Augustus kertjével kössük össze, a lényeg az, hogy az utóbbinál kell kombinált jegyet váltani.

La Zagara – kissé túlárazott étterem Anacaprin, cserébe egy citromfás lugasban fogyaszthatnak a vendégek. Szerettem volna kipróbálni itt a paradicsomból, mozzarellából és bazsalikomból készült friss caprese salátát, ami a nevéből is látszik, hogy innen, Capriról származik. De az éttermezést most kihagytuk, hisz nem lett volna időnk rá, na meg így is láttunk citromfákat közelről.

Migliera – az volt a tervünk, hogy elsétálunk a sziget déli részébe, útközben bepillantva a sziget turistáktól elzárt részeibe, de ezt végül már az elején megtettük, amikor a Piazzettára sétáltunk fel. A végén egy csodás panorámában gyönyörködhettünk volna (Belvedere del Tuono), ahonnan a tenger mellett egy világítótoronyra is kilátás nyílik (Faro di Punta Carena). Szintén itt található egy filozofikus idézetekkel teli park, a Parco Filosofico is.

PROGRAMOK LEGKÖZELEBBRE / KALANDOS KEDVŰEKNEK:

Monte Solaro – a sziget legmagasabb pontja, ahová egyszemélyes libegővel lehet leggyorsabban feljutni. Innen nyílik az egyik legjobb panoráma az öbölre. Visszafelé akár le is lehet sétálni.

Grotta Azzurra – a híres Kék-barlang, ami a kéken fluoreszkáló vizéről kapta a nevét. Az optikai illúziót igazából az okozza, hogy egy másik nyíláson keresztül rásüt a nap a vízre, mesebeli látványt nyújtva. Úgy tartják, hogy Tiberius császárnak volt egy titkos átjárója, amely a barlang feletti villájából egyenesen ide vezetett, és a személyes medencéjének használta a barlangot, ami jelenleg csónakkal közelíthető meg. Maga az élmény azonban eléggé túlárazott, hisz 14 euróba kerül csak a belépő, ami 5 perc benntartózkodásra jogosít, de ezen felül ki kell fizetni azt is, hogy elvigyenek a barlang bejáratáig egy másik hajóval, ami legalább 16 euróba kerül. Ha ez még nem lenne elég, rengeteg a turista és órákig sorban állnak a csónakok azért, hogy bevihessék az embereket. Egyébként pedig olyan szűk a bejárat, hogy le kell feküdni a csónak aljába, hogy beférjen a barlang száján. Nem vicc, itt egy videó! Ezt most érthető okokból inkább kihagytuk.

Villa Jovis – a legjobb állapotban megmaradt Tiberius-villa, ez azonban a sziget másik sarkában van.

Villa Lysis – a San Micheléhez hasonlóan ez is egy tehetős ember, egy párizsi gróf villája volt, aki szintén a 20. század elején élt. Kívül-belül káprázatos a villa a képek alapján, látogatnám. 🙂 A Villa Jovis mellett található.

Marina Piccola – a másik híres szabadstrand a szigeten.

Arco Naturale – természetes sziklaboltív, az oda vezető út, a Pizzolungo is kiváló túraalapanyag.

Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a gigaposztot! 🙂 Remélem, betekintést nyújthattam Capri vonzerejébe, nekem személy szerint belopta magát a szívembe. A most kimaradt programokat egyszer mindenképp szeretném pótolni, de akkor már valószínűleg Sorrentóból érkezve. A látnivalókat elnézve akár egy hetet is el lehet itt tölteni úgy, hogy egy percet sem unatkozik az ember.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük