Irány Milánó – 12 látványosság másfél nap alatt + 11 ötlet


Utazás / kedd, október 9th, 2018

Több helyen hallottam azt Milánóról, hogy egy üzleti-ipari nagyváros, ami látványosságokból nem ígér olyan sokat a turistáknak, mint Velence, Róma vagy Firenze. Úgy érzem, ezt meg kell cáfolnom…

Szeptember elején látogattunk el Milánóba anyukámmal, aki nemrég töltötte be a 60-at: ez volt a szülinapi ajándékom a számára. Az utat az Utazómajmon fedeztem fel, oda-vissza Wizzairrel repültünk egészen kedvező áron (priorityvel és székválasztással együtt 28 ezer/fő volt a retúrjegy). Első nap délre értünk Milánóba, másnap éjfélkor pedig már Pesten voltunk, szóval abszolút villámlátogatás volt, de így is bele tudtuk zsúfolni a főbb látványosságokat. Ha ti is tervezitek a Milánóba utazást, akkor azt javaslom, hogy legalább 3 napra menjetek, mert látnivaló akad bőven, és mint rájöttünk, a másfél-két nap elég szűkös.

A program összeválogatásában segített, hogy tudok olaszul, így átfésültem jópár oldalt (angolul és olaszul is), mire kiszűrtem azokat a helyeket, amelyek tényleg érdekelnek. Már a kutakodás során örömmel tapasztaltam, hogy Milánó egészen sokoldalú: vannak reneszánsz épületek, de ugyanúgy megtalálhatók a felhőkarcolók is, épp ezért izgalmas látképet nyújt.

Milánói utcakép biciklissel    A Guess üzlet kirakata Milánóban.

Szinte végig gyalogosan közlekedtünk, csak a végén metróztunk egyet, mert akkor már kissé szorított az idő. A belvárosban nincsenek túlzottan nagy távolságok, úgyhogy ha bírjátok a sétát, szerintem gyalogoljatok, mert közben is rengeteg élményben lehet részetek.

A KÖVETKEZŐ LÁTNIVALÓKAT EJTETTÜK ÚTBA:

  1. Castello Sforzesco, a milánói hercegek vára
  2. Parco Sempione, egy hatalmas park és az Arco della Pace diadalív
  3. Cenacolo Vinciano, vagyis Leonardo Utolsó vacsorája és a Santa Maria delle Grazie templom
  4. Basilica di Sant’Ambrogio és az árkádos belső udvar
  5. Colonne di San Lorenzo, a római oszlopmaradványok
  6. Navigli, a mini-Velencéhez hasonló kanális
  7. Duomo, a híres milánói dóm
  8. Galleria Vittorio Emanuele II, a luxusmárkák otthona
  9. Museo Bagatti Valsecchi, 19. századi műgyűjtők reneszánsz palotája
  10. Villa Invernizzi és a kertben élő flamingók
  11. Casa Galimberti, a szecessziós remekmű
  12. Bosco Verticale és az üzleti negyed felhőkarcolói

1. Castello Sforzesco, a milánói hercegek vára (az udvar ingyenes, vár + múzeumok 5 EUR)

A reptérről expresszvonattal jutottunk be a városba, a Cadorna vasútállomásra. Közvetlen mellette van a vár, így rögtön itt kezdtük a sétát.

Több múzeum is található itt, de mi csak az udvarán sétálgattunk, és kívülről néztük meg a Sforza-család egykori erődítményét. (A Sforzák a Borgiák című sorozatból lehetnek ismerősek.) 15. századi épületegyüttesről van szó egyébként. Ha több időtök van, a kiállításokat is érdemes beütemezni: van egyiptomi és antik gyűjtemény, sőt hangszerkiállítás is.

A milánói Sforza-vár.    Corte Ducale a milánói Castello Sforzescóban.

2. Parco Sempione, egy hatalmas park és az Arco della Pace diadalív

A vár tulajdonképpen a park része, így az udvarból kilépve máris a Parco Sempionében találjuk magunkat. A neten azt találtam, hogy van egy Petőfi Sándorról elnevezett sétány itt (Viale Alessandro Petőfi), amin át is sétáltunk a Google Térkép szerint, de táblát nem láttunk róla. (Külön érdekesség volt, hogy pont itt találkoztunk Petőfi nevével, hisz egy városból származunk.)

Turistaként a milánói Parco Sempione parkban.    A milánói Parco Sempione.

Kicsit megpihentünk, szendvicseztünk, majd elsétáltunk a park végébe, a Béke diadalívéhez, ahol a névnek megfelelő zenei aláfestést kaptunk.

Ezután elfoglaltuk az Airbnb-nket, ami a Dómtól 5 percnyire volt, nagyon jó helyen, a híres reneszánsz építész, Donato Bramante által tervezett udvarban. Maga az Airbnb olyan volt (főleg a fürdőszoba és a tulaj miatt), hogy csak egy, max. két éjszakára ajánlanám, és elég pici az egész, de nekünk teljesen megfelelt egy estére, és árban sem volt vészes.

Milánói szállásunk bejárata.    Kilátás a milánói airbnb-nkből.

3. Cenacolo Vinciano, vagyis Leonardo Utolsó vacsorája és a Santa Maria delle Grazie templom (12 EUR)

Őszintén állíthatom, hogy életem legnehezebb jegyvásárlása Az utolsó vacsorára szólt. Július végén foglaltam az utat, és már akkor beteltek a helyek szeptember végéig. A falfestményhez ugyanis egyszerre csak 25 ember mehet be 15 percre, és meg vannak adva az időpontok. Helyben esélytelen jegyet szerezni, de még több hónapra előre a neten is annak tűnt.

Ezért a legtöbb turista lefoglalja a neten (pl. a Viator oldalán) fellelhető csoportos-idegenvezetős belépőket, amik fejenként 50-90 euró között mozognak (általában a Brera-képtárral vagy más múzeummal kötik össze, hogy úgy tűnjön, megéri). A hivatalos oldalon ehhez képest 12 euró/fő áron foglalható, ami még az elfogadható kategória, egy kisebb vagyont azért nem akartam kiadni érte.

Főleg annak tudatában, hogy azt mondják, Leonardo eredeti ecsetvonásaiból már nagyon kevés látszik. Vicces belegondolni, hogy a világ egyik leghíresebb műve valójában egy kudarcba fulladt kísérlet: Leonardo ugyanis nem a bevált freskótechnikával festette meg Az utolsó vacsorát (ami nedves falra, viszonylag rövid időn belül, még a száradást megelőzően történő festést jelent), hanem száraz falra festett olajjal kevert temperával. Ez viszont nem állta olyan jól az idő próbáját, és már pártíz év után elkezdett leperegni. Rengeteg restauráláson esett át a festmény, így amit ma látunk, lényegében már nem is az eredeti. Tovább rontott az állapotán, amikor a második világháború során a szövetségesek lebombázták az épület egy részét, de a festmény szerencsére túlélte ezt a viszontagságot is.

10-12 eurós áron mindenképp meg akartam nézni, hiszen mégiscsak az egyik legikonikusabb műalkotásról van szó, amit régen művészettörténet órán is elemeztünk. TripAdvisort és egyéb fórumokat böngészve azt a tanácsot követtem, hogy nézzek rá minden nap többször az oldalra, hátha felszabadulnak helyek. Körülbelül egy hónapig léptem fel a hivatalos oldalukra (néha naponta többször is), hogy hátha megüresedik egy-egy időpont, mire végre lett két helyünk az első nap 17 órás időpontjára.

A milánói Santa Maria delle Grazie-templom a refektórium felől.    A milánói Santa Maria delle Grazie-templom főhajója.

A hivatalos oldalt belinkelem alább, de érdemes előbb regisztrálni, mert a foglalás csak azután végezhető el.

https://cenacolovinciano.vivaticket.it/index.php

Az oldalt viszonylag hosszas keresés után lehet csak fellelni, ha egyszerűen begépeljük, hogy „last supper tickets”, akkor kb. a 10. helyen van csak a hivatalos webhely. Ez volt egyébként a fő nehézség az olasz utak szervezésében – májusban voltunk Firenze környékén, arról is fogok írni egy beszámolót majd, és ott is ugyanezt tapasztaltam: teli van kamuoldalakkal a net, és a sok hiteltelen oldal mellett elég időigényes kiszűrni a hiteles forrásokat és azt, hogy melyek az igazán értékes látnivalók, és miket promóznak csak jól. Itt sem foglalkoznak a félhamis oldalak leszedésével vagy azzal, hogy első helyre kerüljön kulcsszavak alapján a hivatalos oldal, hisz több mint valószínűnek tartom, hogy ők maguk is benne vannak ebben a „kulturális maffiában”, és jó pénzt akasztanak le ezekről az oldalakról cserébe. A firenzei Uffizi-képtárral ugyanez volt a helyzet, de ez majd egy másik cikk témája lesz.

A neten vett jegyet kinyomtatva a szintén különálló harmadik épületben kell bemutatni, amit aztán vonalkódos jegyre cserélnek, és detektoros kapun kell átsétálni, mielőtt beléphetünk a több tömör üvegajtón keresztül a terembe. Nem viccelnek a biztonsággal. 😀 (A helyszínen egyébként már alig volt ember ahhoz képest, hogy a neten mekkora volt a telítettség, szinte lézengtünk.)

Na és akkor a festményről: mindig csak a formára vágott képet láttam, az volt az egyik legmeglepőbb élőben, hogy itt a falnak csak egy részét foglalja el, és felette-alatta is vannak festett részek. A falfestmény felett például három lunetta látható, amin a Sforza-család címere és kezdőbetűi láthatók: Ludovico Sforza volt Leonardo mecénása, ő rendelte meg ezt a festményt is. További érdekesség, hogy elvileg Jézus lába is meg volt festve, csak később rájöttek, hogy kellene még egy ajtó az ebédlőbe, és hát hová máshová is tették volna… 🙂

Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye.    Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora.

A festmény egyébként nem a Santa Maria delle Grazie templom egyik részében van, ahogy korábban hittem, hanem stílusosan a különálló kolostor ebédlőjében (refektóriumában). Fogyasztásra a Da Vinci-kódot ajánlanám, hisz a cselekményben nagyon fontos szerepet játszik ez a festmény. 😉

A kép tanulmányozása után érdemes átsétálni a Santa Maria delle Grazie templomba is, ami ugyanazon a téren áll.

A milánói Santa Maria delle Grazie-templom bejárata.    Gondolkodó férfi a milánói Santa Maria delle Grazie-templomban.

4. Basilica di Sant’Ambrogio és az árkádos belső udvar

A 4. században (!) építették a templomot, a mai külseje a 12. századból való, román stílusú. Mi csak az udvaron néztünk szét, de érdemes benézni magába a bazilikába is, mert az oltár mögött van egy szép apszismozaik.

Basilica di Sant'Ambrogio    Részlet a Basilica di Sant'Ambrogio árkádsoros udvarán.

5. Colonne di San Lorenzo, a római oszlopmaradványok

Római kori korinthoszi oszlopok sorakoznak egy bazilika előtt, körülötte pedig zajlik a városi élet, jár a villamos, fiatalok üldögélnek, háttérben egy graffitis fal: nekünk már ez is elég volt.

Római oszlopmaradványok Milánóban.    Római kori oszlopok Milánóban.

6. Navigli, a mini-Velencéhez hasonló kanális

Képeken valamivel szebb, mint élőben, bár a második nap reggelén jártunk itt, naplementekor lehet az igazi. Ha van időtök rá, érdemes útba ejteni. Állítólag jókat lehet itt enni-inni, és andalgásra is ideális.

Navigli, Milánó    Lakatok a Navigli egyik hídján Milánóban.

7. Duomo, a híres milánói dóm (3 EUR)

Ez az a célpont, amit egyik Milánóba látogató turista sem hagy ki, és ez érthető is. Kívül-belül hatalmas épület, és lenyűgöző látványt nyújt (szemben a firenzei dómmal, ami kívülről ámulatba ejtő, belülről viszont semmi különös). Firenzéhez hasonlóan itt is katonák nézik át a csomagot, és vannak biztonsági előírások, amiket be kell tartani, pl. veszélyes tárgyakat, szúró-vágó eszközöket, gurulós bőröndöt nyilván nem lehet bevinni, de a viszonylag nagy hátizsákjainkat beengedték (eddigre ugyanis már el kellett hagynunk a szállást, és vinni kellett a cuccunkat).

A milánói dóm.    A milánói dóm belülről.

Bent is sikerült eltöltenünk majd’ másfél órát, szóval a 3 eurós belépő teljesen megéri az árát. Az üvegablakok, az oltár, és a mellékhajókban lévő beugrók mind-mind megérnek egy misét… 🙂 Kilépve vettük észre, hogy emberek menetelnek felfelé a homlokzat mögött, fentről biztos csodás a kilátás. A Dóm bronzajtaja is hatalmas és díszített, és az előtte álló téren mindig nagy a tömeg.

Turistaként a milánói dómnál.    A milánói dóm bronzkapuja.

8. Galleria Vittorio Emanuele II, a luxusmárkák otthona

Rögtön a Dóm mellett van ez a gyönyörű üvegtetős, árkádos üzletsor, és itt is rengeteg az ember. Elvileg 0-24-ben nyitva van, hisz nincs ajtaja, szabadon át lehet rajta sétálni. Gucci-, Prada-, Louis Vitton-üzletek sorakoznak sokezer eurós termékeikkel – nem itt vásárol be az egyszeri turista, de bámészkodni tökéletes.

A milánói Galleria Vittorio Emanuele II kívülről.    Versace-üzlet a milánói Galleria Vittorio Emanuele II csarnokban.
Prada-üzlet a milánói Galleria Vittorio Emanuele II csarnokban.    A milánói Galleria Vittorio Emanuele belülről.

9. Museo Bagatti Valsecchi, 19. századi műgyűjtők reneszánsz palotája (9 EUR)

Kevésbé híres múzeum, de aki szereti a kastélyokat és palotákat, annak telitalálat lesz. Két 19. század végén élt műkedvelő testvér úgy döntött, hogy reneszánsz stílusban alakítja ki a házát. Az egész múzeum nagyon hasonló a firenzei Museo Stibberthez, és azt kell mondanom, ez is örök élmény marad. Itt is van egy fegyverterem, ahol páncélok és különböző lándzsák-kardok láthatók, a többi részében pedig a család hálószobái, ebédlője található. (A belépő tartalmazza az audio guide-ot is.)

Turistaként a milánói Bagatti Valsecchi múzeumban.    A milánói Bagatti Valsecchi múzeum fegyverterme.

10. Villa Invernizzi és a kertben élő flamingók

A villa és a kert magántulajdonban van, tehát nem lehet belépni, de a kerítés résein át flamingókat lehet kukkolni. Útba ejtettük. 😉

11. Casa Galimberti, a szecessziós remekmű

Egy lakóházról van szó, tehát nem mentünk be, csak a külső dekorációt csodáltuk meg. Olasz szecessziós stílusban (Liberty) épült, aranyozott hátterű emberalakok, virágos motívumok, ornamentális erkélyek díszítik.

Kirakat és tükröződés Milánóban.    Casa Galimberti Milánóban.

12. Bosco Verticale és az üzleti negyed felhőkarcolói

Utolsó állomásként elmetróztunk a felhőkarcolós negyedbe is, és örülök, hogy ezt még bele tudtuk szorítani a programba. Még sosem láttam felhőkarcolót ezelőtt, és az épületek méretei tényleg lenyűgöztek. Itt van a 231 méteres UniCredit-torony és a Bosco Verticale is, ami magyarul annyit tesz: függőleges erdő. Utóbbi azért kapta ezt a nevet (illetve utóbbiak, mert két toronyról van szó), mert fákkal és növényekkel van beépítve az összes erkély és terasz, így úgy néz ki, mint két, ég felé kúszó erdősáv. Csodás lezárása volt ez a másfél napos villámlátogatásunknak.

A milánói Unicredit-torony.    A Bosco Verticale Milánóban.

+11 hely, amit megnéznék legközelebb
  • Pinacoteca Ambrosiana (15 EUR) – képtár Leonardo, Tiziano, Raffaello és Caravaggio festményeivel + könyvtár, ahol megtekinthető a Codex Atlanticus, Leonardo da Vinci tanulmányait és találmányait tartalmazó vázlatfüzet
  • La Vigna di Leonardo (11,5 EUR) – Leonardo szőlőskertje, amelyet Ludovico Sforzától kapott
  • San Bernardino alle Ossa – román stílusú templom, mely főleg az osszáriumáról híres: a kápolna egyik falát emberi csontok borítják
  • Pinacoteca di Brera (10 EUR) – az egyik leghíresebb olasz képtár, 14-19. századi festményekkel
  • Ca’ Granda – a milánói egyetem épülete, képek alapján lenyűgöző látványt nyújt kívülről, és a belső udvara is szép
  • Museo Leonardo3 (12 EUR) – Leonardónak szentelt múzeum, ahol a vázlatai alapján megépített életnagyságú makettek láthatók
  • Highline Gallery (12 EUR) – fel lehet menni a Galleria Vittorio Emanuele II tetejére, ahonnan csodás a kilátás
  • Teatro alla Scala (40-230 EUR egy operajegy, a múzeum 9 EUR) – Milánó híres színháza
  • Museo Poldi Pezzoli (10 EUR) – a Bagatti Valsecchihez hasonló magángyűjtemény
  • Palazzo Lombardia – a felhőkarcolós negyed másik híres épülete
  • Piazza Mercanti – a középkori város főtere a piaccal és a közigazgatási épületekkel

És persze egy kis vásárlást is tennék a programba, ha már a divat fővárosáról beszélünk. 😉

Járókelők Milánóban.

Tájékozódás, étkezések

Útikönyvet nem vettem igénybe, de ahogy más városok útikönyveiből már észrevettem, sok oldalon keresztül tárgyalják a hoteleket és egyéb vendéglátóhelyeket, amire nem volt szükségünk. A Google Térkép és a netes keresések viszont nagyon nagy segítséget nyújtottak, azok segítségével navigáltam végig az utat.

Az evésre most nem nagyon fordítottunk időt (túl sok volt a látnivaló :)), ezért csak útközben állva bekaptunk valamit, és már siettünk is tovább. Persze egy fagyizást nem hagyhattunk ki, de ezen kívül csak egy-egy foccacciát, pizzaszeletet és calzonét ettünk, egyiket sem éttermi beülős helyen. Legközelebb ezt másképp csinálnám: a kényelmes tempójú, rendes étkezéseket beiktató kiránduláshoz ahogy mondtam, legalább 3 napra van szükség, ha az ember ennyi látványosságot szeretne belezsúfolni a programba.

Ezeket a vendéglátóhelyeket néztem még ki, de végül egyikbe se jutottunk el:

  • Crazy Cat Café – macskás kávézó
  • Piz – igazi olasz pizzéria a városközpontban, elvileg aperitivót is kapsz, míg várakozol
  • Libreria Verso – könyvesbolt és kávézó egyben

Szerintetek mit érdemes még megnézni Milánóban? 🙂

Turistaként Milánóban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük