Natural History Museum, az evolúció temploma


Utazás / vasárnap, december 8th, 2019

Az első Londonban töltött napunk legelső tényleges programpontja a Természettudományi Múzeum volt. Rögtön telitalálat. Ideális hétindító és kiváló pénztárcakímélő program, hisz ingyenesen látogatható.

Egy másik blogcikkben taglalom majd azt az egész napos londoni programtervünket – az egy hét során több ilyet is megvalósítottunk –, amelynek része volt ez a múzeum is.

A 10 órakor nyitó Natural History Museum volt az aznapi fő állomásunk. Tudtuk, hogy egy egész nap is kevés a múzeum teljes bejárására, ezért kb. 3 órát hagytunk magunknak, mert kitapasztaltuk, hogy nagyjából ennyit tudunk aktívan figyelni, utána bekapcsol a zombimód.

Négyfős csapatunk taktikusan már az elején kettévált, hogy jobban menedzselhető legyen. Előre megbeszéltük, hogy hol fogunk találkozni, és így csak azokat a részeket néztük meg, amik a legjobban érdekeltek. Ez számunkra az ásványtani rész „gyors” átfutását jelentette, majd nyargaltunk tovább a dinoszauruszokhoz. 😀 De azért a hallban és itt-ott máshol is elidőztünk kicsit.

A Natural History Museum bejárata    A Natural History Museum bélletes kapuja

Az épülethez érve lenyűgözött bennünket már maga a mérete is: olyan, mint egy hatalmas dóm, amelynek kastélyszerűen két hatalmas oldalszárnya van. Úgy alakították ki a keleti és nyugati szárnyat, hogy míg előbbin kihalt állat- és növényfajok, utóbbin még élő fajokat ábrázoló díszítések, szobrok és egyéb motívumok találhatók.

A viktoriánus kori, 19. századi épületen a neogótikus és neoromán építészet nyomai érhetők tetten. Bélletes, vagyis egyre kisebb boltívekből álló kapuzata és két tornya a román kori templomokat idézi, „oldalhajóin” pedig vízköpőket találunk, amelyek a katedrálisoktól eltérően itt nem szörny, hanem farkas, oroszlán és dinoszaurusz formájúak.

Majmok a Natural  History Museum oszlopain    A Hintze Hall plafonja

Az oszlopfőkön baglyok és denevérek ülnek, a központi hall falán majmok másznak felfelé, míg egy másik teremben az oszlopok tégláin hal-, polip- és fosszílialenyomatokat fedezhetünk fel. De még a kazettás mennyezet sem a megszokott: a központi Hintze Hall plafonján lévő paneleken 162 növényfaj kézzel festett mása látható, melyek online tárlat keretében a Google Arts & Culture oldalán közelről is megtekinthetők.

Végtelenül kreatív és szimbolikus az egész épület: a természethez emelt katedrális érzetét kelti. Ha másért nem is, már az építészeti megoldásokért is érdemes ide ellátogatni.

A hallban egyébként a Föld legnagyobb állata, a kék bálna felfüggesztett csontváza fogad, szemben az oltár helyén pedig Charles Darwin szobra kap kiemelt helyet.

Rájöttem, hogy Darwintól még semmit sem olvastam, így azóta két könyve is szerepel az olvasólistámon: az On the Origin of Species (Fajok eredete), amelyben az evolúcióelméletet fejtette ki, és a Voyage of the Beagle, az 5 éves földkörüli útjáról szóló útinapló. Amint elolvastam őket, blogposzt formájában beszámolok róluk részletesen is. 😉

Külön menőség, hogy David Attenborough narrálásában audio guide is elérhető a múzeumhoz, amelynek epizódjai akár podcastként is hallgathatók.

Minden témának több termet szenteltek, és mindegyikben hatalmas tudásanyag van felhalmozva. Részletesebben az ásványtani és a dinoszauruszos részről írok, mert ezekre volt időnk.

ÁSVÁNYTANI RÉSZLEG

Különösen tetszett az ásványoknál, hogy megmutatták, hogyan dolgozza fel az ember, és mi készül leggyakrabban az egyes anyagokból – ez a téma meglehetősen érdekel azóta, hogy a hulladékcsökkentésről kezdtem olvasni.

Kiállították a bauxitot, amelyből az alumíniumot nyerik ki, majd üdítő- és sörösdobozt és számtalan egyéb tárgyat készítenek belőle, illetve a fluoritot, amelyből a fogkrémekhez adott fluorid származik. De megvizsgálhattuk közelről a kvarcot, amelyet az üveg- és kerámiagyártás során használnak fel, illetve a szabályosan kristályosodó galenitet is, ami az ólom fő érce.

Galenit    Fluorit

Tanulmányozhattuk a sókristályokat, valamint a chipekhez és ékszerekhez használt aranyat is, amely aranyrögök és egyéb ércek formájában fordul elő a természetben, és nem keverendő össze a „bolondok aranyának” (fool’s gold) csúfolt pirit nevű ásvánnyal, ami külsőre nagyon hasonlít rá.

Az ásványos teremben volt még egy hatalmas, kétkilós, csiszolt kék topáz is. Erről egyből a Titanicban szereplő gyémánt jut az ember eszébe, de persze semmi köze hozzá. (Érdekesség, hogy a Hope-gyémánt, amelyről a filmbelit mintázták, a washingtoni természettudományi múzeumban található, és elég kalandos a története.)

Arany és platinum    Kék topáz

De visszakanyarodva: a végtelenségig el lehet itt bogarászni, olyan hatalmas a gyűjtemény. Jó dolguk lehet a geológus és paleontológus egyetemistáknak: csak beugranak egy kis kutatásra ingyen, és jóval gyakorlatibb tudásra tehetnek itt szert, mint a tankönyvekből. Az egész Egyesült Királyságban a főbb, állami múzeumokba ingyenes a belépés, így ha valaki tudásra szomjazik, végtelen forrása van. 🙂

Ebben a teremben van kiállítva egy meteorikus vastömb, de ezen kívül körülbelül 2000 meteorit található még a múzeum gyűjteményében. Köztük az Egyesült Királyságban elsőként megfigyelt és fennmaradt Wold Cottage meteorit, amelyre 1795. december 13-án lettek figyelmesek Yorkshire megyében, és amely a kormeghatározások szerint körülbelül 4,6 milliárd éves. Ez bizonyította a tudósok számára, hogy a meteoritok az űrből érkeznek, és indította el az ezzel kapcsolatos tudományos párbeszédet és a meteoritok vizsgálatát.

Meteorikus vastömb    Wold Cottage meteorit

Itt található még egy vaultnak, vagyis széfnek nevezett terem, ahol a legértékesebb ásványokat őrzik. Különböző színekben pompázó gyémántok, sötétben világító ékkövek, II. Sándor orosz cár drágakövekkel kirakott tubákos szelencéje és egy Marsról származó meteorit voltak a legérdekesebbek közt. A lenti képen egy akvaramin kristály és egy vajkaramella színű wulfenit tömb látható.

Ásványok

DINOSZAURUSZOS RÉSZLEG

A dinoszauruszos tárlatot egy hosszú teremben helyezték el, amely végigvezeti a látogatókat a különböző dínófajok sajátosságain. Itt található többek közt a 66 millió éve élt Tyrannosaurus Rex elsőként, 1900-ban Észak-Amerikában talált állkapcsa, illetve egy élethű mozgó T. Rex is. De a Coelophysis, a 220 millió éve élt egyik legrégebbi dínófaj csontváza is tanulmányozható – kistermetű húsevő volt: halála előtt pont egy apróbb krokodilt fogyasztott el, amelynek a csontjai most is láthatók a bordakosarában.

Coelophysis csontváz    Mozgó T-Rex

Találkozhatunk az Iguanodon szintén elsőként felfedezett maradványaival és egy Triceratops-koponyával, a fejünk fölött pedig további csontvázak függnek. Emberi aggyal szinte fel sem fogható, mennyivel több ideig uralták a Földet a dinoszauruszok különböző fajai, mint az emberek, és egészen elképesztő még csak belegondolni is. Összevetésképp ők 165 millió évig voltak jelen, míg a modern ember körülbelül 200 000 éve létezik.

Az anatómiájukról is több tárlóban és életnagyságú modellen lehet tájékozódni. Kiderül, milyen csontozatra volt szükség ahhoz, hogy elbírja a dinoszauruszok olykor 20-30 tonnás súlyát, és milyen volt a izomfelépítésük. Tájékoztató táblákon például olyan kérdéseket vetnek fel, hogy hideg- vagy melegvérűek voltak-e. A válasz meglepő módon az, hogy senki sem tudja, mindkettőt van ok feltételezni, és előfordulhat, hogy fajonként különbözött, hogy igazodjanak a környezeti tényezőkhöz.

Dinoszaurusz anatómia    Triceratops

És persze a kihalásuk oka is egy olyan téma, ami mindig is foglalkoztatta az embereket. A tudósok arra jutottak, hogy 65,5 millió éve volt a kihalási esemény, ám hogy ezt mi okozta, még mindig nem teljesen bizonyos. A legelfogadottabb teória az aszteroidbecsapódás, de közrejátszhatott vulkánkitörés és egyéb környezeti változások is a Földön, amelyhez nem tudtak alkalmazkodni. A múzeumban vicces ábrákon mutatják be, hogy milyen teóriák jutottak még a gyerekek eszébe: talán a virágpollen okozta allergiába haltak bele a dínók, vagy alienek rabolták el őket? 😀

A kiállítás végéhez közeledve útba ejtettünk egy termet, amiben a Hold mása lebegett földöntúli zene kíséretében, majd végül egy kitömött állatos folyosó végén egy nagy csarnokot is, ahol életnagyságban lehetett összehasonlítani, mennyivel nagyobb a bálna, mint az elefánt.

Hold makett    Bálna makett

Ennyi időnk jutott ezúttal a múzeumra, de nagyon pozitív csalódásként ért minket, nem gondoltuk, hogy ennyire tartalmas lesz. A következő cikkben olvashatod, hogy milyen programjaink voltak még aznap, térképes útvonaltervvel egybekötve. 🙂

TOVÁBBI PROGRAMJAINK LONDONBAN ÉS KÖRNYÉKÉN:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük