Szintézis


Vélemény / csütörtök, augusztus 25th, 2022

Hogy jön össze, hogy egyik nap szivárványos zászlós Harry Styles-koncerten csápolok, aztán meg lovaskocsin utazom a betyárfesztiválra „magyarkodni”? Úgy, hogy nem hiszek a skatulyákban. Ami minőségi, hasznos vagy egyszerűen csak érdekel, arra megyek. 🤷‍♀️

Hiszek a sokszínűségben, hogy lehet valaki egyszerre elfogadó világpolgár és magyaros érzelmű hagyománytisztelő. Szerintem tökre megférnek ilyesmik egymás mellett. Az én lelkemben legalábbis igen.
 
Csak épp a világ akarja rámkényszeríteni, hogy egyik vagy másik mentén definiáljam magam.
Nem fogom.
 
Mert ez lenne a cél, hogy nem kell oldalt választani, nem? Hogy nem ítélsz el semmit, amíg van benne érték, és épít, nem árt. Találhatsz mindben szimpatikusat, a legkülönfélébb témák érdekelhetnek, és mindenkit meghallgatsz előítélet nélkül (vagy a lehető legkevesebbel). Megpróbálod megérteni, honnan jött. Nem kell a szívedbe zárnod, ha az nem te vagy, de attól még elfogadhatod.
 
Ahol szeretet és összefogás van, én azt élem. Mindkét esemény békés volt, áradt a pozitív energia, kedvesek voltak velem, mosolyogtak rám, kérés nélkül adtak, segítettek. Sehol sem volt gyűlölködés.
 
Magyaros eseményeken bennem max. azért van kis zavartság, nehogy másnak higgyenek, mint aki vagyok. Szeretem a hagyományőrzést, néha felbuzog bennem, hogy száguldanék a pusztában, íjászkodnék, meg ezek az öltözetek… Megigéz és áthat a nomád vér, őseink szelleme. Nem tudom, mi ez az érzés… büszkeség vagy mi, de mámorító. Annyira, hogy néha a könnyem is kicsordul.
 
De ne gondolják, hogy egyenlő vagyok a radikális, erőszakos elemekkel. Itt viszont sehol sem voltak túlzó eszméket hangoztatók. És amúgy sem kell azonosulnod mindennel, ha nem érzed magadénak. Hazaviheted mindenhonnan, ami tetszik. (Már hogy a gondolatiságot… ne lovasítsuk meg a dolgokat. 😄)
 
Az egyetlen ellenségünk az igazságtalanság, a bántás, az elvakult és fekete-fehér látásmód lehet.
 
Az irányultságát meghatározni nem kívánó Harry Styles – aki most amúgy egy nála 10 évvel idősebb színésznővel jár –, azt mondta a koncertje elején szívecskés neonszínű felsőben és gyöngynyakláncban, kifestett körmökkel, hogy ma este mindenki legyen nyugodtan önmaga. Őrjöngő sikítás követte, és ez talán jól jelzi, hogy mi az, amire igazán vágynak az emberek, lefejtve a külsőségeket.
Túlzás, amit csinál? Lehet azt gondolni. Az öltözködését időnként én is annak érzem, de igazából semmi közöm hozzá.
Ez ő.
 
Itt pedig csikóslányok csergették az ostort és szőrén ülték a lovat. Senki sem lepődött meg rajta. Belevalók és erősek voltak, amellett, hogy gondoskodó és gyengéd nők, a legtöbben közülük boldog feleségek.
Ezek pedig ők.
 
Nem látok sok különbséget.
Mi lenne, ha ti se azt néznétek?
Mindegyik önazonos, és ez itt a kulcs. Nem akar másnak mutatkozni, mint aki. Egységben van önmagával, minden részével. ŐSZINTE. Komplex.
 
Én bízom egy szabad és ítélkezésmentes világban. Egy olyanban, ahol mindenki rátalál önmagára, és a mentén él, nem hord álarcot.
Nem mások határozzák meg. Öntudatra ébredt.
És ezért senki sem szólja meg, vagy ítéli el.
 
Ahol tudunk egyszerre hazafiak és „világiak” lenni. Ahol nem kell megtagadnunk magunkat, az örökségünket, a magyarságunkat. Továbbvisszük a lángot, a történeteket, a hagyományokat. Ahol magyarnak lenni büszke gyönyörűség.
 
Mégsem ártunk senkinek. Nincs bennünk megvetés. Mindenkit ugyanúgy elfogadunk. Meglátjuk bennük az összetett egyént, akiben jóság és tehetség van. Senkin sem akarunk felülkerekedni, és nem gondoljuk felsőbbrendűnek magunkat.
Árad a szeretet. 💗
 
Csak utópia? Vagy vajon ha elegen hinnénk benne, és e szerint is élnénk, megvalósulna?