Sorozatkritika: The Witcher – 1. évad


Vélemény / szombat, december 28th, 2019

Két nap alatt sikerült ledarálnunk a The Witcher című fantasysorozat 8 részes első évadát a Netflixen. Vajon ez lesz-e az új Trónok harca? Amatőr kritika következik – előbb spoilermentes, majd spoileres.

Vágjunk is bele rögtön: nem véletlen binge-eltük le 2 nap alatt ezt a sorit – bár az ünnepek is közrejátszottak. Ügyesen tartja fenn a figyelmet, és egyszerűen nézeti magát. Hiányzott már egy jó kis mesés, de mégsem bugyuta, menő fantasy. Jól építkezik a könyvekből, meglehetősen hű hozzájuk – bár én magam még nem olvastam őket, mások elmondása szerint a fő dolgokban követi –, és ehhez párosul a játékok esztétikája. Plusz a forgatókönyv sem rossz, ahogy egyik karakterről a másikra irányítja a figyelmünket. Egyszóval szuper. Nekem mégis olyan érzetem volt néha, mintha Buffyt néznék Xénával és Herkulessel vegyítve, mai köntösben. Ez nem tudom, mennyire számít negatívumnak, hisz mindhárom sorit szerettem, főleg a Buffyt, amit mondjuk sokkal később néztem, mint amikor adták. De vegyük át részletesen is.

WITCHER, A SZÖRNYVADÁSZ

A forgatókönyv a lengyel Andrzej Sapkowski novelláin és regényein alapszik. Magyarul a „vaják” fordítást kapta a witcher, ami ebben a világban a szörnyvadászok neve. A világ egyébként hasonló az alap fantasykhoz, vannak elfek, törpék, varázslók, emberek és mindenféle egyéb lények. De európai és néha kifejezetten lengyel népmesei motívumokkal is találkozhatunk, például rossz sorsra jutott hercegnők, állattá változtatott emberek, és egyedi szörnyek képében.

EZ AZ ÚJ TRÓNOK HARCA?

Kétségkívül kialakult egy űr, mióta befejeződött a 2010-es évek legmeghatározóbb fantasysorozata, a Trónok harca, így a nagyobb szabású új sorikat máris egyből a GoT-hoz hasonlítják a nézők. A Witcher készítői és a színészek viszont gyorsan leszögezik, hogy ez egy teljesen más világ, és bár hízelgő az összehasonlítás, szeretnék, ha a Witchert teljesen egyediként kezelnék.

Hisz az is: a hasonlóság kimerül annyiban, hogy mindkettő könyvadaptáció (mi nem az manapság), műfaja fantasy, nagyban hasonlít a világ a középkori Európára (ebben a Gyűrűk urára is hajaz mindkettő, de mivel az minden fantasyk őse, nincs is mit csodálkozni rajta), illetve időnként meghökkentően erőszakos és véres, sőt, még a vérfertőzés témája is előkerül.

Azt hiszem, a GoT átlépett egy határt a brutalitás ennyire arcbamászó és kendőzetlen bemutatásával, és azóta sokkal durvábbak a sorozatok. A filmesek észrevették, hogy mekkora sikere van, és úgy gondolják, meghökkentésre éhezünk. Ezzel együtt valahogy a nézők ingerküszöbe is magasabbra került. A Witcherben is ez tükröződik, itt viszont már nincs olyan retinába égően emlékezetes jelenet, mint a Vörös nász vagy Oberyn párbaja a Heggyel. Szinte megszoktuk ezt a szintű kegyetlenséget, pedig itt is vannak durván véres és lelkileg felkavaró jelenetek. Ehhez képest csak 16+-os jelzést kapott, ami eléggé meglepő.

A JÁTÉKOK

Hozzá kell tenni, hogy a Witcher bár történetileg a könyveken alapszik, vizuálisan nagyon nagy hatást gyakorolt rá a szintén a könyvek által inspirált három számítógépes játék is. A Witcher 3 a valaha volt egyik legsikeresebb játék lett, ami rengeteg díjat zsebelt be, és még 5 évvel a kiadása után is az egyik legjobb grafikával büszkélkedhet. Bár én magam még nem sokat játszottam vele, csak a kútban lévő lidércig jutottam (shame 🔔), sokáig néztem, ahogy a barátom játssza, és lenyűgözött, mennyire élethű minden, a ruhák anyaga, a hajszálak, a fa erezete, a mimika és minden. Azt hiszem, hamarosan folytatom (vagy újrakezdem) a játékot, a sori meghozta hozzá a kedvem. 😀 És ezzel nem vagyok egyedül, rengetegen ragadnak újra billentyűzetet/kontrollert. Mert valljuk be, eddig nem sok játékadaptáció sikerült jól. És ez most igen, imádják az emberek, úgyhogy valamit sikerült eltalálniuk. Nézzük is, hogy az általánosságokon túl szerintem miket – egyelőre spoilermentesen.

👍 PACSI 😊

GERALT

Itt van mindjárt a főszereplőt, Geralt of Rivia-t alakító Henry Cavill, nők és férfiak nem annyira secret man crusha. Tudnivaló, hogy Henry nagy PC-gamer, és amint megtudta, hogy az egyik kedvenc játékából sorozat készül, rögtön jelentkezett is a szerepre (persze ügynökein keresztül). És ezzel egyből belopta magát a fanok szívébe. Hisz elég ritkán fordul elő, hogy egy színész nem csak hogy megcsinálja a „házit”, és utánajár az alapanyagnak, de egyenesen rajongó, sőt gamer!

A szerep kedvéért még tovább izmosodott, ami már a „nem ér” kategória több férfiismerősöm egybehangzó véleménye szerint. 😀 A passzos felsőruházatokat szinte sajnáljuk, hisz bármelyik pillanatban leszakadhatnak róla. Senki sem ilyen túlizmos férfiakat vár a való életben, úgyhogy nincs ok frusztrációra, de nyilván valahol a közös modern tudatalattiban ez az alkat él, mint férfiideál és a nagymellű, vékony nők mint nőideál. De mielőtt belemennék egy egész bölcsészértekezésbe, kijelenthetjük, hogy szép ember ez a Henry, na. 🙂 Meg ezek szerint úgy gondolták a készítők, hogy ez a Conan, a barbáros izmosság hozzátartozik a karakter esztétikájához – bár a játékokban sokkal szálkásabb, nem ennyire bulky Geralt karaktere.

És Cavill kinézetére, jóképűségére okosan is építenek a marketingesek – lásd az alábbi Netflix-reklámot, ahol felolvas a könyvből egy részletet –, nem véletlen kapta meg annak idején Superman szerepét sem. Mély hangjával párosítva, és egy kis maszkmesteri trükközés után tiszta Geralt, passzol az ősz haj és a sárga kontaktlencse is. De lépjünk is túl a külsőségeken, ne tárgyiasítsuk szegényt, hiszen Henry Cavill fő erénye, hogy kiváló színész. Bár a 8 rész alatt javarészt hümmög, azt is játékhűen teszi, úgyhogy mindenki elégedett.

MAGYARORSZÁGON FORGATTÁK

A Borgiákhoz és még egy jópár külföldi produkcióhoz hasonlóan ezt a sorozatot is nagyrészt hazánkban forgatták. Cavill egészen összebarátkozott a lovával, Roach-csal, akit a Juhász team tanított be, és a valóságban a Hector névre hallgat. A beltéri jeleneteket budapesti stúdiókban, a kültérieket pedig többek közt a monostori erődben, a csákberényi dombokon, a szentendrei skanzenben és a tatai várban forgatták. Ezen a linken részletes, spoileres, képes felsorolás is található. Hihhetetlen. Muszáj lesz beiktatni egy hazai Witcher-túrát. 😍

JASKIER DALA

Az egyik részben – nem tudnám megmondani melyikben, mert a Netflix egyben adja ki a részeket, és az ember így nyilván vakon nézi egyiket a másik után – van egy szám, amit Jaskier, a Geralt mellé szegődő bárd énekel, és nagyon fülbemászó. Azóta is ezt dúdolgatom, és úgy tűnik, mindenki más is, aki egyszer is hallotta. Ez a tipikus semmi különös dal, aminél másnapra azon kapod magad, hogy túlzó gesztusokkal fennhangon énekelnéd egy mikrofonba. 😀

♫ ♪ Toss a coin to your Witcher
O’ Valley of Plenty
O’ Valley of Plenty
♪ ♫

Mi feliratosan néztük, de a magyar verzió se megy ki az ember fejéből, jól oldották meg a fordítást.

♫ ♪ Jussát várja a vaják,
ki küzdött a népért
most kéri a bérét
♪ ♫

És egy ideillő mém, Krisz jóvoltából. 😀

👎 PÉKLAPÁT 😐

NÉHA KICSIT B

Bár ez nyilván a fantasyműfaj velejárója lehet, ahogy már fentebb is említettem, néha kicsit az az érzésem támadt, hogy Xénát nézek. Főleg az utolsó rész maradt el minőségben a várttól. Ez azért is lehet, mert hiányzik belőle az a fajta plottingolás, politikai kavarás, mint például a Trónok harcából, ami igazán stratégiaivá tenné. Itt is nyilván mindenkinek megvannak a maga motivációi és érdekei, és azt a maga módján próbálja elérni, de valahogy kevésbé veszi magát komolyan a történet. Ez egyébként nem feltétlen baj, hisz szórakozásból nézi az ember, de mégsem éri el például a Gyűrűk ura high fantasy szintjét. Nálam még.

VÁLTOZTATÁSOK

Triss karaktere a játékokban világos bőrű, karakterisztikusan vörös hajú, zöld szemű. A sorozatban viszont egy göndör, fekete hajú, barna szemű latina játssza (aki egyébként Romilda Vane volt a Harry 6-ból :O). Az ilyen eltéréseket jellemzően nem viselik jól a rajongók, érthető okokból. Annak ellenére, hogy a könyvekben elvileg gesztenyebarna hajúnak írják a karaktert. Gondolom a készítők nem szerették volna a mai polkorrekt világban megkockáztatni a kritikát, hogy minden főszereplő fehér bőrű, és senki más nincs reprezentálva. Eredetileg Ciri karakterét is egy BAME (fekete, ázsiai vagy más kisebbségbe tartozó) színésznőnek szánták, de nagyon erős volt a tiltakozás a fanok részéről – lévén a karakter fehér bőrűként, és nagyon világos szőke hajúként szerepel mind a könyvekben, mind a játékokban. Végül a fanok nyertek, és Ciri szőke lett. A Yennefert játszó színésznő egyébként félig indiai, de az nem feltűnő eltérés, stimmel a kinézet, így nem volt akkora felháborodás. Ami még feltűnik, hogy meglepően sok fekete és más etnikumú mellékszereplő van. Ez egyébként nem zavaró, hisz nem Lengyelországban játszódik a sztori, hanem egy fantasyvilágban. Az ilyen módosítások azért kerültek a negatívjaim közé, mert nem szeretem az öncélú változtatást, ha annak semmi más célja nincs, mint politikai vagy társadalmi agenda. Ha úgy állítják be, hogy milyen újítóak azzal, hogy férfi karakter helyett nőt castingolnak, ha egy történelmi darabot mackónadrágban adnak elő, vagy ha fehér helyett fekete bőrű színész játssza a szerepet. Ez önmagában még nem zseniális, hisz nem tesz hozzá a mondandóhoz és a tanulsághoz semmi pluszt. Csak azt érik el vele, mint itt Triss esetében, hogy zúgolódnak a rajongók, akik nem a bőrszín miatt diszkriminálnak, csak nyilván a fejükben elképzelt és jól ismert karaktereket szeretnék viszontlátni a vásznon.

EGYÉB BENYOMÁSOK

Néha kifejezetten humoros volt, ahogy a játék is, máskor pedig sötét, vagy hirtelen erőszakos. A főbb szereplőket egy-két rész után jól ismertként kezeltem, megszerettetik a nézővel őket. A mostani filmekhez és sorozatokhoz igazodva, itt is kiemelt figyelmet kapnak a női karakterek: erősek, intelligensek, mindenre elszántak, és nem csak a külsejük alapján ítélendők. Épphogycsak nincs túlerőltetve ez a szál: észreveszi az ember, de tök rendben van, és oké, hogy figyelmet kapnak kategóriába sorolnám. Viszont így maga a főszereplő, Geralt kerül kissé a háttérbe, az ő háttértörténetéről sokkal kevesebb dolog derül ki, mint a másik két főszereplőről, Ciriről és Yenneferről, valószínűleg tudatosan. Úgy érzem, Geraltról inkább a második évadban fog több minden kiderülni, kíváncsi vagyok mit tudunk még meg a witcherökről.

Nagyjából ennyit tudnék spoilermentesen elmondani az első évadról, jöjjön néhány spoiler annak, aki már szintén végignézte. 🙂

❗ SPOILER ALERT ❗

Tetszett, hogy csak később jövünk rá, hogy a három főszereplő más és más idősíkban létezik, és szépen lassan szövik egybe a szálakat. Ez egy olyan fogás, ami máshol talán zavaró lenne, itt viszont az előnyére válik a cselekményvezetésnek.

Meglepő fordulat volt, hogy Geralt ott volt Cintra ostrománál. A végére viszont már picit idegesítővé vált, hogy folyton elkerülték egymást Cirivel. Szerencsére nem húzták ezt tovább, és az utolsó részben végre találkoznak. A „Ki az a Yennefer?” kérdés a végén kicsit erőltetett volt, de akartak valami cliffhangert.

Az utolsó részbeli ostrom itt-ott gyengére sikerült, nem tudtak megbirkózni egy ilyen grandiózus csatával. Yennefer lényegében semmit nem csinált, csak felküldték a toronyba, hogy kommunikáljon mindenkivel, de annyira nem instruálta őket, csak mindenkinél bejelentkezett. A kitörése kicsit Jean Greyes volt az X-Menből, tetszett. Neki alapozták meg legjobban a motivációit, és fejtették ki az előtörténetét. Kezdetben nem volt szimpatikus, de mivel ennyire emberien ábrázolták, később valamennyire az lett. Az, hogy Geralt miért szeret bele rögtön, még nem világos, de biztos nagyon magányos volt, és ritkán találkozott jó csajjal. 😀

Sokan meglepődtek azon, hogy Dandelion karaktere itt Jaskier néven fut. De a névcserének, ha nem is teljesen indokolt, megvolt az oka.

Tissaia karaktere nekem külsőre-belsőre tiszta Umbridge volt a Harry Potterből, így meglepett, hogy végül milyen jóban lettek Yenneferrel, ahhoz képest, hogy az elején hogy bánt vele, és pigletnek nevezte. De biztosan így akarta kihozni a sodrából, és rávezetni az erejére.

A strigás részben szót ejtenek a vukodlakról, ami tulajdonképp vérfarkas. Ott egyből a Piroska és a farkas jutott eszembe, amiből szintén meríthettek. A sündisznóvá változott Duny is nagyon népmesei karakternek tűnt. A „sárkányember” és az, hogy a sárkányok ebben az univerzumban kifejezetten jók, üde színfolt volt. Általában gonosz karaktereknek állítják be őket. Amikor sorolták, hogy a leggyengébb a zöld sárkány, aztán jön a piros, majd a fekete, egyből rávágtuk, hogy Heroes!:)

Kicsit furcsa volt számomra ez a Law of Surprise, és elsőre elég zavarosan magyarázták el, aztán később megértettem. De hogy Geralt miért választja maga is azt, nem nagyon értem, biztos nem jutott más hirtelen az eszébe, és szereti a meglepetéseket. 😀 A harcos kedvű nagymama, Queen Calanthe, néha már komikusan adrenalindús, „bitch vagyok, nem tartom be a szavam, mert megtehetem” volt. De hát tudjuk, hogy a női uralkodók élete nem csak játék és mese egy patriarchális társadalomban.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt az amatőr kritikát! Szívesen várok további véleményeket kommentben. 🙂 Reméljük, hamarosan jön a második évad!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük