Világháborús brit kiadványok és intelmek


Történelem / vasárnap, május 10th, 2020

Mi a közös a mostani válsághelyzetben és a világháborús időkben? Milyen óvintézkedésekre volt szükség háború idején a fronton és a hátországban? Múlt századi brit replikákban kerestem a választ ezekre a kérdésekre.

Már az elején le kell szögeznem, hogy nem vagyok történész, mindössze érdekesnek találtam a párhuzamokat és ellentéteket a két kor realitásai közt. Akkor jött az ihlet, amikor az Angliában vásárolt replikákat olvasgattam a RAF-múzeumos napunkat feldolgozó cikkhez, és úgy gondoltam, mást is érdekelhet egy kis visszatekintés egy egészen másfajta veszélyhelyzetre.

Mivel könyvtárakat lehetne megtölteni ezzel a témával, és még úgy is képtelenség lenne teljesen kivesézni, ezt csupán egy izgalmas betekintésként és újszerű perspektívaként szánom a 21. századi agyunk számára, hogy lássuk, amin a nagy többségünk most keresztülmegy, az egy enyhe kellemetlenség ahhoz képest, amit régen kénytelenek voltak átélni az emberek. Na meg általánosságban is segít kicsit kontextusba helyezni, mennyire jó dolgunk van manapság.

Alább egy tartalomjegyzéket találtok arról, hogy pontosan mikről is lesz szó. Mivel a replikáink felváltva első és második világháborúsak, én pedig téma szerint rendeztem, ezért gyakran ugrálok majd a kettő közt. Remélem, nem bánjátok, ha kicsit eklektikus lesz a cikk. 😇

  • Mit javasoltak annó a betegségek kerülésére?
  • Spanyolnátha
  • Maszk helyett gázálarc
  • Felkészülés a bombázásra
  • Jegyrendszer
  • Mindennel spórolni, kell a hadi gépezetnek
  • Receptek és táplálkozás
  • Női magazinok és reklámok
  • A meggondolatlan fecsegés emberéletekbe kerülhet
  • A fronton földön és levegőben

Kezdjük is az aktuálissal…

MIT JAVASOLTAK ANNÓ A BETEGSÉGEK KERÜLÉSÉRE?

Meglepő, de a II. világháború óta nem sok változott azon a téren, hogy mit javasolnak az átlagemberek számára a fertőző betegségek megelőzésére: már akkor is az volt a javallat, hogy valamilyen anyaggal (textilzsebkendővel) takarjuk el a szánkat-orrunkat köhögéskor és tüsszentéskor, kerüljük a tömeget, és betegen ne menjünk mások közelébe. Ezt annyival egészítették ki, hogy lehetőleg ne köpjünk. Sőt, lapozáskor, pénzszámláláskor és papírzacskó kinyitásakor ne nyálazzuk meg az ujjunkat.

A háborús retorikának megfelelően a betegségeknek is hadat üzentek a korabeli szórólapokon, melyekkel az volt a céljuk, hogy a civilek is „megismerjék az ellenséget”. Ezekben arról tájékoztatták az embereket, hogy a fertőző betegségeket kórokozók okozzák, és ezek az emberi testben érzik legjobban magukat, de korlátozott ideig a levegőben és tárgyakon is megmaradnak. A friss levegő, a napsütés és a szappanos víz az ellenségeik, míg a sötétség, a kosz és a zsúfolt helyiségek a barátaik. Magas hőn pusztulnak el, így a kifőzéssel lehet biztosítani a fertőtlenítést.

Betegségek elleni védekezésről szóló II. világháborús brit kiadvány

De nem csak a cseppfertőzéssel terjedő betegségekről esik szó, hanem a különböző nemi betegségek megelőzéséről („self-control means self-protection”, önmegtartóztatás = önvédelem, kerüljük a gyors és könnyed szexuális kapcsolatokat), és a betegségek más hordozóiról, „titkos ügynökeiről” is, mint a legyek és a tetvek, amik hasmenést és tífuszt okozhatnak. Mindenkit arra biztatnak, hogy WC-zés után mossanak kezet, és rendszeresen cseréljék az alsóneműiket, valamint hogy legalább heti egyszer fürödjenek meg. Ez mai szemmel furcsának tűnhet, de akkoriban és még nagyszüleink-szüleink idejében is legtöbbször lavórban mosakodtak az emberek, a kádas fürdés vízpazarló lett volna minden nap, már ha volt az illetőnek kádja egyáltalán.

Az egész kiadványon végigviszik a háborús szóhasználatot, és a végén felhívják a figyelmet arra is, hogy (jó állampolgárként) mindenkinek ki kell vennie a részét ebből a harcból, és ugyanolyan fontos szerepe van az egyes embereknek, mint az orvosoknak és tudósoknak, így nem szabad csak rájuk hagyatkozni a betegség elleni harcban. Ez a tájékoztató anyag tehát lényegében ma is megállná a helyét.

Betegségek elleni védekezésről szóló II. világháborús brit kiadvány borítója    Betegségek elleni védekezésről szóló II. világháborús brit kiadvány hátlapja
SPANYOLNÁTHA

Az I. világháború végére visszaugorva: 1918–19-ben robbant ki az az „A” típusú influenzajárvány, amely többtíz millió ember életét követelte, és amihez a mostani koronavírust is hasonlítják olykor. Az emberiség negyedét megfertőzte, és az egyik leghalálosabb világjárvány volt a történelemben. A nevével ellentétben nem Spanyolországból indult, hanem az Egyesült Államokból, de mivel ott a háború miatt cenzúrázva voltak a tudósítások, a semleges spanyol lapok számoltak be róla bővebben, és emiatt mindenkiben spanyolnáthaként maradt meg a betegség.

Bár a spanyolnátha a fiatalokra veszélyesebb volt, és hirtelen jelentkezett magas lázzal, a koronavírushoz hasonlóan a tüdő felé „nyomakodott”, és tüdőgyulladással járt súlyosabb esetekben. Teljesen más betegségekről van szó ugyan, de mivel szinte pont egy évszázada történt, adja magát az összehasonlítás, ha másban nem, már csak a járványt övező intézkedésekben is. Az elkülönítés, a karantén és a közösségi kontaktusok korlátozása már ott is megjelent, mint megelőző lépés, de ott sem kapcsoltak időben az országok, és ez rengeteg ember életét követelte a túlterhelt kórházak miatt. Érdemes elolvasni, hogyan lapították a járványgörbét akkoriban, és hogyan reagált először a magyar közvélemény a spanyolnátha megjelenésére.

És most valami egészen más

MASZK HELYETT GÁZÁLARC

Avagy „civilian respirator”, ahol még fontosabb a helyes felhelyezés, mint a járvány ellen használt arcmaszkok esetében. Ez persze már a második világháborús elnevezése volt annak a gázálarcnak, amit a vegyi támadástól tartva minden brit állampolgárnak ingyen osztottak ki Anglia bombázása előtt. Mint utólag kiderült, fehér és kék azbeszt volt a szűrőjükben, így a rákkeltő anyag miatt végül több ember végzetét okozták, mint amennyit megmentettek

Világháborús intelmek kártyákon

Azért osztogattak a civil lakosságnak is gázálarcot, mert arra számítottak, hogy az I. világháborúhoz hasonlóan most is harci gázokat fog bevetni az ellenség. Bár voltak erre irányuló tervek, végül szerencsére nem történt meg (csak a japánoknál), többek közt az első világháborút követő, emberi jogokat lefektető Genfi egyezmény miatt sem, amelyben ezt megtiltották. A repülőgépek és tankok mellett a kémiai hadviselés is első világháborús „találmány” volt a szó legszörnyűbb értelmében, és ott alkalmazták nagy tételben, így jogosan tartottak attól a második világháborúban, hogy ismét bevetik majd őket valamelyik oldalon, és ennek megfelelően fel is készültek.

Többféle harci gázt használtak az első világháború során, köztük könnygázt, mustárgázt, klórgázt és egyéb fullasztó mérges gázokat, amelyek rengeteg embert nyomorítottak meg. Itt olvashatsz bővebben az első világháborús alkalmazásukról.

Ehhez kapcsolódóan több tájékoztató anyagom is van, az egyik a harci gázok fajtáit, és az elsősegélynyújtási módokat sorolja fel, a hátoldalán pedig felszólít a gázálarcviselésre, a helyes felhelyezésre, és arra, hogy mindenki mindig tartsa azt magánál – ezt később az „air warden”-nek nevezett légoltalmi felügyelők ellenőrizték a lakosság körében.

A harci gázok fajtáiról szóló II. világháborús brit kiadvány
FELKÉSZÜLÉS A BOMBÁZÁSRA

Kijelöltek egyéneket arra, hogy légvédelmi szolgálatosként ellenőrizzék a lakosság felkészültségét, és védett helyre tereljék őket az utcáról, ha megszólalt a légiriadót jelző sziréna. A RAF-múzeumos napunkat feldolgozó cikkben részletesebben is szó esik majd róla, de kontextusként elég annyit tudni, hogy a II. világháború során a németek több nagyszabású légitámadás (együttes nevén a „Blitz”) keretében hónapokig bombázták szórványosan a brit nagyvárosokat.

A korabeli kiadványokon láthatjuk, hogy erre hogyan próbáltak meg felkészülni a britek:

  • Azonosítócímkét kellett hordani a poggyászon, egy borítékon vagy kártya formájában, gyerekek esetében pedig azt javasolták, hogy a ruhájukba legyen belevarrva a nevük és címük.
  • Sötétítőfüggönnyel, takarókkal vagy kartonpapírral kellett letakarni az ablakokat és egyéb nyílásokat, hogy felülről ne látsszon a villanyfény. A világító reklámfeliratokat és a közvilágítást is kikapcsolták, hogy így nehezítsék a németek dolgát éjszakai bombázáskor.
  • Arra kérték a lakosságot, hogy tisztítsák meg a legfelső szintet az éghető anyagoktól, hogy a padlások könnyen megközelíthetők legyenek. Tartani kellett néhány vödör vizet, hogy ha gyújtóbomba zuhanna be, el tudják oltani a tüzet. nem volt javallott közvetlen ráönteni a vizet a bombára, mert akkor felrobbanhatott, és az égő részei szanaszét repültek. A szórólap szerint a kisebb gyújtóbombák homokkal vagy száraz földdel is elolthatók.
  • Bezárt minden mozi, színház és szórakozóhely, és elhalasztották a sportmérkőzéseket.
  • Korlátozták a forgalmat, és tilos volt éjszaka vezetni vagy biciklizni, kivéve, ha tompították a világítást a szabályozásoknak megfelelően. De arra kértek mindenkit, hogy lehetőleg ne használják az autót, mert rövidesen tankolni is csak korlátozottan lehet (kell az üzemanyag a hadseregnek).
Részlet egy II. világháborús brit kiadványból
  • Felszólították a lakosságot, hogy ne utazzanak feleslegesen, hisz a vasúti és közúti közlekedést a gyermekek evakuálására és az alakulatok mozgására tartják fenn.
  • Csak sürgős esetben szabadott telefonálni vagy táviratozni, mert a magánjellegű hívások és üzenetek akadályozhatták a fontos kommunikációt. A távirdák is a hivatalos üzenetek továbbításával voltak elfoglalva.
  • Bezártak az iskolák, és az iskolás korú és fiatalabb gyerekeket, a várandós nőket és a látássérülteket evakuálták a nagyvárosokból (London, Portsmouth, Birmingham, Liverpool, Manchester, Sheffield, Leeds, Newcastle, Edinburgh, Glasgow stb.). Az iskolásokat egy olyan bőrönddel vagy táskával kellett iskolába küldeni a kijelölt napon, amelyben gázálarc, alsónemű, pizsama, papucs, pótharisnya/zokni, fogkefe, fésű, törölköző, szappan, arctörlő, zsebkendő és egy meleg kabát vagy esőkabát volt, plusz egy napi élelem. A gyerekeket ezután vidékre küldték, ahol önkéntesek fogadták be őket, és amint odaértek, a szülőket is értesítették arról, hova kerültek, kiknél fog lakni egy ideig a gyerekük. Az utak árát a kormány állta.
  • Volt lehetőség privát módon intézni az evakuálást (vidéken élő ismerősök révén stb.), ez esetben viszont rögtön el kellett küldeni a gyerekeket hozzájuk, az 5 év alatti gyermekeket pedig csak a szülővel együtt evakuálták.
  • A szórólapok siettek leszögezni: van elegendő élelem, így továbbra is vásárolhat a lakosság a megszokott boltokban, de a mennyiséget is a megszokottra kell korlátozni. A hirtelen árnövekedés és az árukészlet feltartóztatása ellen már tettek lépéseket.
  • Végezetül pedig arra kértek mindenkit, ügyet se vessenek a légitámadás zajára, hisz a hangzavar nagyja a védőktől származik, ahogy lövik a betolakodókat. Senki se keseredjen el, övék lesz a győzelem!
II. világháborús brit kiadvány
JEGYRENDSZER

Vagy angolul „rationing”, ami tulajdonképp adagolást, porciózást jelent. A háború előrehaladtával bevezették, hogy mindenki csak meghatározott mennyiségű élelmiszert vehetett. Mindenki kapott egy élelmiszerjegyeket tartalmazó könyvecskét, amit mindig magánál kellett tartania, és ebbe pecsételték neki az árusok a megvásárolt fejadagot. A füzetben fel kellett jegyezni azt a kereskedőt, akitől az illető vásárolni szokott, így a hentest, valamint azokat az árusokat, akitől a zsírt, vajat/margarint, bacont és cukrot veszi – igen, valamiért külön volt listázva a hentes és a baconárus, de hát mint tudjuk, a bacon az fontos. 😀

1942-re szinte minden más élelmiszert is korlátoztak, a zöldség-gyümölcsöket és a kenyérféléket kivéve. Friss zöldség-gyümölcsből viszont így is kevés állt rendelkezésre. Sok importáru megszűnt a háború idejére, így banánt és citromot se lehetett kapni, de narancsot igen, amit viszont fenntartottak a gyerekeknek és a várandós nőknek (feltéve, ha tudták igazolni az állapotukat), nekik ugyanis ez is szerepelt az élelmiszerjegyeik közt. Nálunk, mint tudjuk, nagyon más volt a helyzet: a banánhoz hasonló luxuscikkeket jobbára csak a gazdag (pestiek) engedhették meg maguknak egészen a rendszerváltásig, de hát mi sose voltunk gyarmatbirodalom.

Brit ration book
MINDENNEL SPÓROLNI, KELL A HADI GÉPEZETNEK

Legelőször egyébként az üzemanyagra vezették be a fejadagot az Egyesült Királyságban. Rengeteg szórólapon kérték a lakosságot: a háztartásban is spóroljanak a szénnel, gázzal, olajjal és elektromossággal. Minden el nem használt energiával a hadiipar munkáját segítik. De az üzemanyag mellett a papírt, fémet és az állatcsontot sem szabadott pazarolni, hiszen ezekből készültek a repülőgépek, fegyverek, tankok, hajók és a lőszer!

Felmerülhet bennünk a kérdés: a papírból és csontból hogy? Nos, a papírhulladék gyűjtésére országos kampány indult, majd kötelezővé is tették, és aki nem gyűjtötte külön, azt megbírságolták, vagy akár két év börtönt is kaphatott. Akkor még volt incentíva a szelektív hulladékgyűjtésre… A több százezer tonna összegyűjt papírt aztán a legkülönbözőbb módon használták fel, például töltényekhez, aknákhoz, belső tartóelemként, motorvédőként, vagy szigetelő- és fugázóanyagként. Ezzel szemben a csontban lévő glicerint robbanóanyagokban, a csontenyvet pedig ragasztóként „hasznosították”. Megdöbbentő, de sok helyen még az épületekben lévő lépcső- és egyéb korlátokat is leszerelték, mert fémből voltak.

Papír, fém és csontmentésre buzdító II. világháborús brit kiadvány    Termeszd magad

De hogy kevésbé kiábrándító vizekre evezzünk, muszáj néhány szót ejteni a nagysikerű helyi „termeld magad” mozgalomról. A „Dig for Victory” (Áss a győzelemért) kampány keretében a konyhakerti növények termesztésére biztatták a lakosságot a Mezőgazdasági Minisztérium kiadványain keresztül, amelyekben leírták, hogy mikor és mit mi után érdemes ültetni ahhoz, hogy egész évben el legyünk látva friss zöldséggel.

Néhány korabeli spórolós trükk sütés-főzéshez:

  • Felkockázva gyorsabban főnek a zöldségek, mint egészben, és többfélét is lehet egy edényben főzni. Ugyanilyen logika mentén több kis sütemény is gyorsabban készül el, mint egy nagy torta.
  • Sose használjunk több vizet a kelleténél főzéskor (ez a teafőzésre is érvényes).
  • Ne főzzük túl az ételeket („azt mondják, a túlfőzés a brit konyha egyik fő hibája”).
  • Mindig tegyük rá a fedőt az edényekre, úgy gyorsabban kész.
  • Csontozzuk ki a húsokat, így nem vész kárba energia a csont melegítésével. A csontból aztán levest lehet főzni.
  • A hússütés során fennmaradó zsírt újra fel lehet használni.
  • Az elektromos sütők a lekapcsolás után még jóideig melegek maradnak. Derítsük ki, mennyi ez az idő, és kapcsoljuk le korábban, így akár 20-30 percet is nyerhetünk.
  • Forrás után vegyük kislángra, ha nagyon gyorsan forr, azzal nem készül el előbb az étel, mintha csak simán forr.
  • Tervezzük meg előre a sütést-főzést, és mindig több mindent készítsünk egyszerre, sosem egyvalamit.
  • A szomszéddal is társulhatunk, egyik nap ő főz, másnap mi, így csak egy sütőt használunk naponta, de két háztartás lakik jól.
Spórolós főzés a háború alatt
RECEPTEK ÉS TÁPLÁLKOZÁS

Alább egy kiragadott részlet látható a szakácskönyvből: a krumplis-makarónis puding receptje (mint tudjuk, az angolok sokszor sós vagy húsos pudingot készítenek). Ebben és sok más korabeli receptben is hozzávalóként van felsorolva a „suet”: ez nem más, mint a marhazsír. Míg nálunk a disznó-, liba- és kacsazsír ment mindenbe, angolszászéknál a marha és a birka elterjedtebb volt, és talán még a mai napig az.

Krumplis makarónipuding recept

Az Élelmiszerügyi Minisztérium szórólapban tájékoztatta az anyákat a megfelelő gyermekétkeztetésről, amelyben leírták, mitől erősödik a gyermekek csontozata, izmai és foga. A válasz a tej, sajt, tojás, hús és hal, míg az általános egészségfenntartásra és betegségek ellen a zöldségeket, salátákat és gyümölcsitalokat ajánlották. Azt javasolták, hogy friss zöldségek és narancs minden nap kerüljön az asztalra.

Ha nincs narancs, helyettesíthető feketeribizli-sziruppal vagy -pürével, amelyet a jóléti intézményektől lehet beszerezni, gyógyszertárban kapható csipkebogyósziruppal vagy otthon készült dzsemmel, illetve fehérrépa- vagy paradicsomlével. Ezt ugyan nem emelik ki, de mai fejjel tudjuk, az a közös bennük, hogy mindnek magas a C-vitamin-tartalma. (Nem olyan sokkal azelőtt, az 1920-as évek végén kezdték felfedezni a C-vitamint, Szent-Györgyi Albert 1937-ben kapott érte Nobel-díjat).

A kerülendő ételek közé a cukros sütiket, kekszeket sorolják, amelyek elveszik az étvágyat az egészséges ételek elől, az olajban és zsírban sült ételeket, mert nehéz őket megemészteni, a fűszeres szószokat és ízesítéseket, valamint az erős teát és kávét.

Világháborús tanácsok a gyermekétkeztetésről
NŐI MAGAZINOK ÉS REKLÁMOK

Egy teljes női magazinról készült másolatot is mellékeltek a csomagba (1944-es Woman’s Illustrated), és elég sok hasonlóságot fedezhetünk fel a mai lapokkal összehasonlítva. Már ez is tele volt reklámokkal és szépségápolási praktikákkal, mert hát a nő fő erénye a szépség ugyebár… Ja meg persze a gyerekek és a háztartás.

Csak néhány hirdetés példaként:

  • „pure fluid magnesia” (magnézium-hidroxid), amiből egy teáskanálnyi elég a hasfájós babáknak
  • a világ legjobb sütőpora, ami javítja a sütemények és pudingok textúráját, ízét és kinézetét
  • a természetes hajszínt kiemelő sampon, illetve egy másik, ami tiszta fejbőrt és könnyen kezelhető hajat ígér
  • a pihe-puha és biztonságos higiéniai kendő
  • poralapú körömlakk, mert a háború végéig épp nem kapható a folyékony állagú
  • a most szintén nem kapható lemosótej, de ha elég takarékosan használod, elég lehet a háború végéig (hogy el ne feledd ezt a márkát)
  • a bútorápoló, amivel fényesítheted férjed könyvespolcát, míg ő a fronton van – nem akarod elmozdítani a dolgait, de azért tisztán kell tartani
  • leárazott molyirtó, mert a kuponrendszerben nem engedhetjük meg magunknak az új ruhákat a molyrágta helyett, vigyáznunk kell a régiekre
  • magas minőségű konyharuha a híres márkától, ami éjjel-nappali ruházkodásban ász
  • fogkrém, amiről kikérheted akár a szakértő patikus véleményét is

Ami még feltűnt, az a szappan, amely alaposan tisztítja a pórusokat, és minden bőrhibát eltüntet, valamint ápolja és ragyogóvá teszi a bőrt – ez is mutatja, hogy ugyanazokkal a frázisokkal adják el a nőknek az újabb és újabb kozmetikumokat idestova 80 éve. 😀

„the silky, gently-searching INO lather ensures thorough pore-deep cleansing, sweeps away all impurities, nourishes the skin and gives that clear, glowing natural beauty so much admired”

II. világháborús női magazin replika    II. világháborús női magazin reklámok

Szó esik még háztartási praktikákról, hogy mit hogy érdemes tárolni, hogy lehet megvarrni és foltozni anyagokat, gyerekruhákról szabásminták, barnulási tippek, kiadós recept (öt személyre való étel egy fej húsadagból), lekvárkészítés, ecetes takarítás, a műszálas anyagharisnya mosogatórongyként is funkcionálhat, a tetőn is lehet kiskertünk, és a gyerekeket is bevonhatjuk a kertészkedésbe. A végén pedig folytatásos történet, egysoros képregény, rádióműsor és mozifilmajánló. Itt két újravetítést emel ki: a Pygmalion és a The Divorce of Lady X ismét a vászonra kerül.

„I don’t remember its details – nor, probably, do you – but I have a clear mental picture of an admirable comedy performance by Laurence Olivier and (I must be honest) Merle Oberon in pyjamas much too big for her.”

Érezhetően nőtől származnak a sorok, ahogy a férfi főszereplőtől olvadozik, a nőt pedig kritizálja… 😀 Sajnos ilyen téren sem változott eleget a világ.

És az egész újság voltaképp ilyen témákról szól, illetve arról, hogyan segíthet a feleség a fronton lévő férjének, milyen önkéntes munkákat vállalhatnak a nők például a légierő szolgálatában (az újságban azt írják, már csak 17–19 éves kor közötti lányokat toboroznak, ezért vissza kell, hogy utasítsa a jelentkezőt), katonákat kiszolgáló mobil kantinokban, sofőrként vagy a dokkokon. Továbbá van néhány „Salute the Soldier” (katonák előtt tisztelgő) történet a háborúból hazatértek és azok tiszteletére, akik sosem térnek már vissza.

Van valami fura kontraszt abban, hogy a nehéz témák, a babacipő- és a vécépapír-hirdetés egymás mellé került: elvégre mindegyik az élet része, de mégis. Világszerte sikerült normalizálni, sőt hősies fényben feltüntetni azt, hogy megannyi férfi ment el harcolni, és halt meg tömegével a háborúban. Hátborzongató, főleg, ha belegondolunk, hogy ez az emberiség történetének nagy részében így működött.

Reklámok és érzelmes történet
A MEGGONDOLATLAN FECSEGÉS
EMBERÉLETEKBE KERÜLHET

A háborús retorika egyik fő eleme volt, hogy arra figyelmeztettek mindenkit, ne beszéljenek még véletlen se háborús hadmozdulatokról, például arról, hogy hova megy épp a párjuk, sőt a katonák sem írhattak helyszínekről és egyéb hasonló részletekről a távirataikban, mert mindent cenzúráztak. Ez természetesen azért történt, mert ha az ellenség értesül róla, és emiatt taktikát változtat, akkor egész csapatok veszhettek oda.

A meggondolatlan fecsegés emberéletekbe kerülhet
A FRONTON FÖLDÖN ÉS LEVEGŐBEN

Az első és második világháború közt számottevő különbségek voltak mind a harcnemek, mind a stratégiák és a technológia szempontjából. Míg az első világháborúra a lovak, harci gázok, aknák és szuronyos puskák használata, illetve legfőképp a lövészárkos hadviselés volt a jellemző, és csak a végefelé jelentek meg a tankok és repülők, addig a második világháborúban már ezek az új technológiák domináltak és fejlődtek tovább.

Pár éve egy észak-angliai kastélyban (Alnwick Castle) vettünk I. világháborús „trench orders” replikát, vagyis a frontvonalbeli lövészárkokra vonatkozó korabeli utasításokról készült másolatot. Egy egész füzetben részletezik, hogy miket kell a katonáknak betartani az árkokban, most viszont csak néhány érdekességet emelnék ki:

  • Napkelte és napnyugta előtt 1 órával minden nap „stand to” van, amely során ellenőrzik az összes katona felszerelését, beleértve a fegyvert, lőszert, ruházatot, gázálarcot stb.
  • A gépfegyverállásokat el kell rejteni, és nem szabad a géppuskákat a rejtekhelyről elsütni, hogy ne tudja az ellenség, hol vannak. Az utánpótlási vagonokat szintén álcázni kell.
  • A megtévesztés érdekében álpozíciókat kell kialakítani a lehető legrealisztikusabban (odavezető utakkal, vájatokkal), sőt tiszta időben többeket oda kell vezényelni, amikor fentről, repülőgépből láthatók. Az ütegek elsülésével egyidőben itt is füstölni kell, illetve mű megfigyelőállásokat kell kialakítani, hogy az ellenfél ne tudja pontosan, melyek a valósak, és melyek nem.
  • Az árkokban rendelkezésre kell állnia (a növénypermetezőkről mintázott) speciális permetezőknek, hiszen ezekkel lehet egy-egy gáztámadás után megtisztítani a lövészárkokat – egy vödör vízből, a ciánmérgezés és klórgáz ellen használatos nátrium-tioszulfátból (fixírsó), illetve nátrium-karbonátból (mosószóda) álló keverékkel.
Első világháborús szabályzat a lövészárkokra vonatkozóan
  • A rumadagolás a parancsnokra van bízva, akinek reggelente ajánlatos szétosztania az adagokat. A részegséget 14 napi megvonással büntetik.
  • Az ételosztásnak és az utánpótlásnak olyan kevés zajjal kell járnia, amennyire csak lehetséges. Csapatmozgáskor a dohányzás és a beszélgetés nem engedélyezett, míg az árkokba nem érnek.
  • Éjfél és hajnal 4 közt minden katonának levest vagy forró italt kell biztosítani.
  • Éjszakára őrszemeket kell állítani 2 órás beosztásban, és csak megfelelően pihent katonák lehetnek őrségben. Ők speciális instrukciókat kapnak: figyelniük és ismerniük kell az éjszakai jelzéseket. Nappal a repülők megfigyelésére is ki kell jelölni valakit, aki közelgő gépet látva sípszóval jelez. Ekkor mindenkinek fedezékbe kell vonulnia, és tilos felnéznie.
  • A higiéniára oda kell figyelni, kijelölt latrinák vannak, és rendszeresen forgatják az ott lévő földet, valamint megadott szerekkel fertőtlenítenek itt is. A hulladékot (pl. üres konzervdobozokat) az erre kijelölt szemetesedénybe kell gyűjteni.
  • Meg kell szervezni az utánpótlást, ki kell alakítani a kommunikációs vonalakat, amelyek a lövészárkok aljában húzódnak, és gyakran tesztelendők. A nem működő vonalakat minél előbb fel kell csévélni. Legalább egy telefonkezelőnek mindig készenlétben kell állnia.
  • Mindenkinek megvan a kijelölt feladata, a századparancsnokok „log bookban” vezetik az elvégzett munkát, illetve ők határozzák meg előre „timetable” formájában a napirendet és időbeosztást is, hogy mikor kinek van munkaidő, pihenő és étkezés. A készletekről szintén nyilvántartást kell vezetni, és ez is a parancsnokok felelősségi körébe tartozik. Parancsnokváltáskor ezeket a feljegyzéseket át kell adniuk a soron következőnek.
Kézikönyv Spitfire-pilótáknak

A légi hadviselést illetően pilótáknak szóló kézikönyvünk van a II. világháborús brit gép, a Spitfire működtetéséről, teli bonyolult műszaki rajzokkal és leírásokkal. A repülésről és az ezzel kapcsolatos történelemről bővebben a készülő, londoni repülőmúzeumos cikkemből tájékozódhattok majd. Utána úgy tervezem, egy ideig leállok a háborús témákkal, de most érdekel ez a korszak. Ha titeket is, itt egy kis…

FILMAJÁNLÓ

Két első világháborús film fogott meg nagyon. Az első egy 2018-as dokumentumfilm a Gyűrűk ura rendezőjétől, Peter Jacksontól. Korabeli felvételeket színeztek újra és javítottak fel benne, és a háborúban részt vevő katonák beszámolóit hallhatjuk alatta. Hétköznapi, szívszorongató és megdöbbentő képsorokkal és történetekkel kel életre a történelem.

A másik pedig a 2019-ben kijött 1917, amely idén megkapta a legjobb operatőrnek járó Oscar-díjat és legjobb drámának járó Golden Globe-ot is, teljesen megérdemelten. Olyan ügyesen vágták össze, mintha az egész film egyetlen hosszú snittből állna. Csodás a látványvilág, csak úgy issza a szem annak ellenére, hogy sokszor nehéz képsorokat mutatnak. Egyedülálló film, mert minimális vér és erőszak mellett képes bemutatni a háború poklát, de közben az esztétika maga, és kész érzelmi hullámvasút.

Ne nézzétek meg a trailert, úgy a legjobb, ha semmit se tud róla az ember. Mi így néztük moziban, és teljesen lenyűgözött, az egyik legjobb film, amit valaha láttam, és ez lett az aktuális kedvencem. Bár tudnék mondani egy-két hibáját, szemet tudok hunyni felettük, annyira átfogó élményt nyújt. Érdekes, hogy míg nekem hullottak a könnyeim, és teljesen a hatása alatt voltam napokig, az előttünk ülő tinifiúk, akik bizonyára a Battlefield miatt ültek be rá, heherésztek és nem kötötte le őket, az egyikük pedig ki is vonult a film felénél. Úgy látszik, kell hozzá egy bizonyos érettség, hogy értékelni tudja az ember, ami nem feltétlen függ az életkortól egyébként.

ZÁRSZÓ

Köszönöm, hogy eljutottál a cikk végéig. Nem könnyű némelyik témáról olvasni, főleg a mostani helyzetben, de ez is a kollektív történelmünk része, és jó, ha tisztában vagyunk vele. Nem mellesleg hasznos tanácsokat is találunk a fentiekben, és segítségükkel keretezni tudjuk a jelenünket.

Az akkori realitáshoz képest valóban aranyéletünk van, és ezt soha nem szabad elfelejtenünk, de emellett természetes, ha nem viseltük teljes nyugalommal a mostani helyzetet sem, hisz ez egy teljesen újfajta megpróbáltatás mindannyiunk számára. Nem csoda, ha folyton ingadozik a hangulatunk, és sokszor feszültek vagyunk. A szorongás és a lelki teher oldásához összegyűjtöttem gyakorlati tippeket, amelyeket ebben a korábbi cikkemben olvashattok.

Zárszóul a War Emergency kiadvány egyik üzenete:

KEEP A GOOD HEART: WE ARE GOING TO WIN THROUGH.

(Ne csüggedj, átvészeljük!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük